A magyar cserkészet az emigrációban 1945 és 1956 között

Fülszöveg

Ez a könyv az 1945-ös magyar emigráció máig legfontosabb és legnagyobb hagyományokkal rendelkező ifjúságneveléssel foglalkozó szervezete, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség történetének első szakaszát dolgozza fel. Az az évtized, amelynek folyamatait és történéseit a következő oldalakon összefoglalja, a külföldre kényszerült magyar cserkészmozgalom alapozó időszaka volt. A menekülttáborokban meginduló cserkészmunka nem volt előzmények nélkül, hiszen a mozgalom társadalmi szerepvállalásának gyökerei az 1910-es, majd - újjászervezését követően - az 1920-as évekre nyúltak vissza. Baden-Powell jellemépítő alapelvei: Isten, a haza és az embertársak iránti kötelességteljesítés eszményei hamar termékeny táptalajra találtak Magyarországon, s ez számos kiváló nevelő munkája révén világszerte elismert teljesítményt nyújtó szervezet megteremtését tette lehetővé. Az 1933-as gödöllői jamboree sikeressége, a magyar cserkészek nemzetközi megmérettetéseken való eredményessége, a Hárshegyi... Tovább

Fülszöveg

Ez a könyv az 1945-ös magyar emigráció máig legfontosabb és legnagyobb hagyományokkal rendelkező ifjúságneveléssel foglalkozó szervezete, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség történetének első szakaszát dolgozza fel. Az az évtized, amelynek folyamatait és történéseit a következő oldalakon összefoglalja, a külföldre kényszerült magyar cserkészmozgalom alapozó időszaka volt. A menekülttáborokban meginduló cserkészmunka nem volt előzmények nélkül, hiszen a mozgalom társadalmi szerepvállalásának gyökerei az 1910-es, majd - újjászervezését követően - az 1920-as évekre nyúltak vissza. Baden-Powell jellemépítő alapelvei: Isten, a haza és az embertársak iránti kötelességteljesítés eszményei hamar termékeny táptalajra találtak Magyarországon, s ez számos kiváló nevelő munkája révén világszerte elismert teljesítményt nyújtó szervezet megteremtését tette lehetővé. Az 1933-as gödöllői jamboree sikeressége, a magyar cserkészek nemzetközi megmérettetéseken való eredményessége, a Hárshegyi Cserkészparkban folyó vezetőképzés minősége s a népi hagyományok ápolását célzó regös-cserkészet szerepének felerősödése mind-mind olyan előzmények voltak, amelyek döntő módon meghatározták az 1945 után az országhatáron kívül munkához látók szemléletét, tevékenységük mélységét. Amivel el tudtak indulni, az éppen ez a hagyomány, az otthon megszerzett tudás és tapasztalat volt, hiszen csak ez lehetett, amelyet menekültként vagy hadifogolyként hazájukból magukkal tudtak vinni. Egy ideig az otthoni cserkészettel párhuzamosan, majd annak erőszakos felszámolását követően egyedül végezték tovább az emberebb ember - magyarabb magyar gondolatkörével kifejezhető jellemépítő munkájukat. Tevékenységükkel olyan űrt töltöttek be, melynek hiánya erőteljesen gyöngítette volna az amúgy is széttagolt magyar emigrációt.
Az 1945 és 1956 közötti évtized minden nehézsége ellenére az emigrációs cserkészet hősi korszaka volt, amely mind gondolati, mind pedig szervezeti téren a mai tevékenység szinte valamennyi feltételét és irányát megalapozta. A mozgalom akkor kijelölt működési koordinátarendszere érdemi változtatást azóta sem igényelt. Az akkori alapítók döntéseinek hatékonyságát és megalapozottságát sok ezer, a szövetség csapataiban nevelődő volt és mai cserkész igazolja. A korszak tényszerű feltárásán túl ezért könyvünkkel az emigrációs magyar cserkészet életrehívóinak teljesítménye előtt is tisztelegni szeretnénk. Vissza