A magyar demokrácia/A magyar béke

Fülszöveg

Az életműsorozat szerkesztője, Kövendi Dénes filozófus írja az 1945 és a fordulat éve közötti, sok változást és kétséget magában hordó időkről, A magyar demokrácia és A magyar béke születéséről: "E két kötet mondanivalójának megfogalmazásában Karácsony Sándornak természetesen alkalmazkodnia kellett országunk kiszolgáltatott helyzetéhez: lényegében azokat a kifejezéseket töltötte meg jövőépítő, a magyar nép (és a világ minden népe) számára valóban elfogadható, sőt szükségszerű tartalommal, amelyeket az új hatalom többnyire csak üres jelszóként pufogtatott. Igen, szabadság van, illetve épül; a szabad társadalomban már nincsenek osztálykülönbségek; a nagyvilágban sincsenek felsőbb- és alsóbbrendű embercsoportok, illetve azt a két embercsoportot, ti. a gyarmati népeket és az ifjúságot, amelyeknek a többiekkel egyenlő emberi jogait m ég elvileg sem ismerték el eddig, fel kell szabadítani.
Nincs tehát olyan ember, akivel normális emberi kapcsolatot ne alakíthatnék ki. Normális jogi viszonyunkat, hogy ne legyen ellenséges indulattal irántam, csak azzal biztosíthatom, ha megnyugtatom, hogy bennem sincs ellenséges indulat. Ember vagyok én is, a mindenkori másik ember is.
"Gyakorló" keresztyén ember észreveheti, hogy ezzel el is jutottunk a kiindulásul említett két "nagy parancsolat" közül a másodikhoz: szeresd felebarátodat, mint magadat. Félreértések elkerülése végett az irgalmas samaritánus példázatával is megválaszolja Jézus (Lukács evangéliumában) a kérdést: ki az én felebarátom. a példázatban speciel egy más fajú, politikailag és vallásilag ellenséges beállítottságú "másik ember". Vagyis: akármelyik ember, minden egyes ember.
A sorozat íve tehát lezárult. A szerző a záró kötetekben sem titkolta hívő keresztyén voltát, de ezt a végső tanulságot nem a biblia nyelvén fogalmazza meg, szót sem ejt Lukácsról, irgalmas samaritánusról. Minden másik embert szólít meg: ha a magad erején így tudsz élni, hát nosza... De emberi életet élni - csak így lehet." Vissza