A magyar devízagazdálkodás fejlődése és jelen állása

Előszó

Magyarország az 1931. év nyarán kitört pénzügyi válság következtében 1931. július 17-től kezdődőleg kénytelen volt a devíza- és valutaforgalom tekintetében korlátozó rendszabályokat életbe léptetni. A közvetlen indítóokot a rövidlejáratú külföldi hitelek nagyarányú visszavonása és a külföldön elhelyezett magyar értékpapírok visszaözönlése szolgáltatta, amelyek fizetési mérlegünk rendkívüli megterhelését jelentették. Már a devízagazdálkodás első időszakában nyilvánvaló lett azonban, hogy devízabevételink a fizetési mérleg folyó tételeivel, így elsősorban a külföldi adósságszolgálattal és az árubehozatallal kapcsolatos devízaszükséglet fedezésére sem elegendők.
A devízaforgalom szabályozása tehát egyfelől arra irányult, hogy az ország rendelkezésére álló devízakészleteket oly külföldi fizetésekre tartsa fenn, amelyeknek teljesítéséhez fontos közgazdasági érdekek fűződnek és e cél megvalósítása érdekében meggátolja a közgazdasági szempontból nem kívánatos vagy nem elkerülhetetlenül szükséges külföldi fizetéseket. Másfelől a szabályozás célja annak a megakadályozása volt, hogy a pengővaluta fizetőeszközei és a pengőre szóló követelések korlátlan mértékben külföldiek kezébe jussanak. Minél nagyobb pengőösszeg van ugyanis külföldiek kezében és minél szabadabban rendelkezhetnek ezek a pengőösszegek felett, annál nagyobb pengőkínálat fog jelentkezni, ami hátrányos hatással lehetne a pengő értékelésére. Lényegileg e kettős célkitűzés szolgálatában állottak a devízagazdálkodás további kiépítése során életbeléptetett rendszabályok is. Vissza