A Magyar Evezős Szövetség évkönyve 1945-47.

Előszó

Az emberi tevékenység kifejtése az egyént küzdelemre készteti, a nemzetek útjának ütközőpontjain harc lángol fel. Ennek a küzdelemnek és harcnak a művészet és tudomány mellett a legnemesebb formája a sport, amely a vetélkedést az ellenfél megbecsülésén át a megbékélés és barátság felé vezeti.
A magyar evezőssport ennek a gondolatnak jegyében a felszabadulás után érzelmileg és gyakorlatilag elhárította azokat az akadályokat, amelyek útjában állottak az eszmék megvalósításának megalapozásában. A talaj, amelyre az alapot el kellett helyezni, a háborútól mélyen felszántott és sebzett volt. Az újjáépítés munkáját elősegítette a demokráciánkban fogant lelkierő, segíteniakarás és áldozatkészség. Úgy érzem, helyes úton indultunk el és az itt következő jelentések és táblázatok csak vázlatos keresztmetszetét adják annak a nagy és önzetlen munkának, amellyel a semmiből az első Európa-bajnokságig jutottunk. A számadatok mögött azonban ott áll versenyzőink és minden evezőstársunk lendületes, magával ragadó irama, a Szövetség és az egyesületek vezetőinek összefogó és irányító tevékenysége, sok-sok munkában eltöltött nap, remények, sikerek és kudarcok; mindaz, ami az életet kitölti.
Megközelítően sem lett volna olyan eredményes a munkánk, ha nem élveztük volna hatóságaink előlegezett bizalmát. A nemzetközi érintkezés felvételét elősegítette az a baráti és bajtársi fogadtatás, amelyben a Nemzetközi Evezős Szövetség vezetői, a társszövetségek kiküldöttei Luzernben részesítettek.
Jelentésünk megnyitójául igaz sportszeretettel üdvözlöm magyar evezőstársaimat, de a határon túl is minden jó sportembert, aki bízik abban, hogy az ember felszabadításáért és a nemzetek megbékéléséért folytatott munka nem lesz hiábavaló. Vissza