A magyar fiktív (passzív) tövű igék

Fülszöveg

A mű a magyar nyelv igéinek egy érdekes felépítésű és igen nagy számú csoportjáról ad áttekintést. Ezeknek az igéknek az a morfológiai jellemzőjük, hogy — a szokványos magyar igékhez hasonlóan — tőre és képzőre bonthatók ugyan, tövük azonban — ellentétben a magyar igék többi típusával — nem él önállóan, vagy esetleg csak szórványosan és másodlagosan önállósodott, pl. kutat, segít, mozog, feszül stb.
A szerző bemutatja ezek mai nyelvi, leíró jellegű csoportjait, és elemzi történeti kialakulásuk menetét. Négy fő eredetbeli csoportjuk válik szét: az ősi (uráli, finnugor, ugor) örökségből származó igék, a jövevényigék, az onomatopoetikus (hangutánzó, hangulatfestő stb.) eredetű igék és az ismeretlen eredetű igék. Mindegyik csoport fejlődése egyaránt mutat azonos és eltérő sajátságokat. Kialakulásuk menete sem egységes, mivel egy részük valódi képzésből, a tő és a képző kapcsolatának elhomályosulása révén keletkezett, másik részük pedig mindjárt csak képzős formában jelent meg... Tovább

Fülszöveg

A mű a magyar nyelv igéinek egy érdekes felépítésű és igen nagy számú csoportjáról ad áttekintést. Ezeknek az igéknek az a morfológiai jellemzőjük, hogy — a szokványos magyar igékhez hasonlóan — tőre és képzőre bonthatók ugyan, tövük azonban — ellentétben a magyar igék többi típusával — nem él önállóan, vagy esetleg csak szórványosan és másodlagosan önállósodott, pl. kutat, segít, mozog, feszül stb.
A szerző bemutatja ezek mai nyelvi, leíró jellegű csoportjait, és elemzi történeti kialakulásuk menetét. Négy fő eredetbeli csoportjuk válik szét: az ősi (uráli, finnugor, ugor) örökségből származó igék, a jövevényigék, az onomatopoetikus (hangutánzó, hangulatfestő stb.) eredetű igék és az ismeretlen eredetű igék. Mindegyik csoport fejlődése egyaránt mutat azonos és eltérő sajátságokat. Kialakulásuk menete sem egységes, mivel egy részük valódi képzésből, a tő és a képző kapcsolatának elhomályosulása révén keletkezett, másik részük pedig mindjárt csak képzős formában jelent meg nyelvünk életében; csak később váltak egységes csoporttá.
Bemutatásra kerül a műben az efféle igék tövének morfofonetikai és szemantikai jellege, részben speciális képzőrendszerük szerkezete és funkciója, továbbá tövük morfológiai produktivitásának kérdése, tőelvonásra való hajlandóságuk stb. Bár ez az igecsoport a magyar igék igen jelentékeny hányadát teszi ki, és nyelvünknek bizonyos mértékben speciális jellegzetességét képviseli, nyelvtudományi szakirodalmunkban problematikájuknak ez az első feldolgozása.
ISBN 963 05 3669 2 Vissza