A magyar filantrópia könyve

Előszó

A filantrópia az Evangélium gondolata, sőt nem is csak gondolat, hanem program, az Evangélium alkotmányának egyik tengelytétele. A dicsőséges Cézár és kormánya, valamint Róma, Athén, Korinth és a többi nagy városok politikai és társadalmi előkelősége, ha a kereszténységnek a pogány istenek ellen való támadását nemzetellenesnek, erkölcsi tanításait nyűgnek, a feltámadás eszméjét megdöbbentőnek: az emberek általánosan kötelező szeretetét valószinüleg szenzációs ostobaságnak tartotta. Érthető. A ridegségében is kitűnő római jog, az ugyancsak kiváló államközigazgatási rendszer s az antik állam egész sajátságos demokráciája nem ismerte az intézményes szegénygondozást, mert nem ismerte az Evangéliumnak egyik legmélyebb gondolatát, azt, amely a léleknek Istentől eredetisége okán, a megváltás általánossága és minden embernek Istenhez visszahivatottsága révén a legmagasabb fórum előtt való alapvető egyenlőség elvét leszilárditotta. Nem állitom (bár az antik államokat például véve állithatnám), hogy az emberiség természetes fejlődési folyamata egymagában, a kereszténység nélkül is ki nem termelte volna a jogi és erkölcsi egyenlőség fogalmát, de állitom, hogy a kereszténység nélkül még ma is messze volnánk ennek az igazságnak és fejlődésbeli szükségességnek felismerésétől, hisz Így is, a kereszténység kétezeréves birtokában olyanok állami és társadalmi berendezkedéseink, hogy sok vonatkozásban rácáfol a valóság a gyönyörű elméletre. A római állam, nemzet, polgár fogalma is más volt, mint a mienk, társadalmuk szerkezete elütő volt a miénktől, következőleg a segítésre való készség jósága, az, ami a jó embert jellegzetessé teszi, csak bizonyos kereteken belül érvényesülhetett és nem tudott annyira elmélyülni, hogy e kereteket széttörve, vagy rajtuk tulömölve, általános emberivé válhatott volna. S ha a zavargó, nyomorgó tömegnek olcsón vagy ingyen adott gabonát a császár, a senatus, vagy valamelyik gazdag patrícius, a csőcselékké züllött polgárok körére kiterjedő ez a segités az állam részéről rendészeti vagy politikai cselekedet, az egyesek részéről pedig a legtöbb esetben vélemény-vásárlás volt. Vissza