A magyar film emberképe

Előszó

Ez az írás nem filmtörténeti, legalábbis amit szigorú értelemben annak nevezhetnénk: nem az sem céljában, sem módszerében, sem eszköztárában. Nem öleli fel a tárgyalt időszak játékfilm-termésének teljességét, nincs monografikus jellege..., de az alkotásban megformálósó "emberkép" sajátosságait, főbb trendjeit elemző módon kísérli meg feltárni. Ha pedig trendekről van szó, akkor a történetiség (diakronitás) és az egyidejűség (szinkronitás) elvét az anyag adta lehetőségeken belül egyaránt érvényesíteni kell. Így az időben egymás mellett, de szemléletileg egymástól eltérő "emberkép" filmtörténetileg is behatárolható periodizációban írható le.
A cél nem az általam "válogatott" magyar játékfilmek " hagyományos értelemben" vett esztétikai elemzése: nem műelemzés gyűjtemény és nem stílustörténet. Ugyanakkor az "emberkép" is természetszerűen konkrét esztétikai megjelenéséből értelmezhető, elkerülhetetlen tehát, hogy az alapszempontot bizonyos szintig ne formanyelvi-stiláris kontextusában vizsgáljuk.
Hasonlóképpen nem célja ennek az írásnak a tárgyalt korszak magyar filmjeiben kimutatható ideologikum módszeres feltárása, de éppen itt (a kelet-közép-európai régióban, Magyarországon!) és abban az időszakban (a Kádár-korszakban) készült filmek esetében teljességgel hiábavaló és értelmetlen vállalkozás lenne valamifajta "ideologikummentes" megközelítés, sőt, ez esetben az "emberkép" egyik kulcskérdése, hogy mennyire megideologizált avagy sem.
Elkerülhetetlen tehát, hogy - bármily röviden és elnagyoltan is - szót ejtsek arról: mi akkor ennek az írásnak a voltaképpeni tárgya, pontosabban, mit értek én a filmekben megjelenő "emberkép" alatt. Vissza