Előszó
Magyarországon is valószínűleg a felvilágosodás korszakától (az 1770-es évektől) terjedő modernizációs, jó értelemben vett kozmopolita, globalizációs reformtörekvések vetettek ágyat a...
Tovább
Előszó
Magyarországon is valószínűleg a felvilágosodás korszakától (az 1770-es évektől) terjedő modernizációs, jó értelemben vett kozmopolita, globalizációs reformtörekvések vetettek ágyat a mozgófényképnek. A közéleti próza főként az utánzásra méltónak ítélt példák közvetítésekor küszködött a minden részletre kiterjedő, hatásos ábrázolás nehézségeivel - amelyeket a hazai köz- és irodalmi nyelv elfogadtatásának, alkalmassá tételének akadályai, koncepciózavarai is fokoztak.
A tükör; tükröződés motívumának fölbukkanása, divatba jövetele szintén a lehető legnagyobb pontosság igényét jelezte metaforikus - morális - és konkrét vonatkozásban egyaránt (még korábbról: Sztárai Mihály vitadrámája, Az igaz papság köre 1550-ből, Nagyváthy János 1790-es röpirata lengyel párhuzamot alkalmaz a „magyaroknak tükörül", Szentmiklósi Timotheus: Jó nevelésnek tüköré -1791 stb.). Kármán József „az igaz és józan világosodás" irodalmi szolgálatában szerette volna a kívánatos viszonyokat „oly elevenen, oly tüzesen" lefesteni, amiként ő maga érezte, s „oly hathatósan", ahogyan azt vele együtt „mások is érezték" (A nemzet csinosodása, 1749). Széchenyi István „oly tágas tükörnek készítésén" fáradozott, amely hiteles önismeretet ad, és leleplezi a változtatás fölöslegességének hirdetőit (Világ, 1831).
Elvileg a fotográfia, a fénykép lehetett volna az írott szöveg segítőtársa, sőt felváltója, az 1830-as évtizedtől (Franciaország: Miepce, Daguerre), de a berendezés nehézkessége, a kép elkészítésének bonyolultsága, a nyomdai sokszorosítás lehetőségének hiánya hosszú ideig meghiúsított ilyen reményeket. (Példa erre Orbán Balázs többkötetes munkája az 1860-as évek elejéről: A Székelyföld leírása - itt az eredeti fényképek nyomán fára készült rajz, s ezeket alakították metszetté.) De a fénykép - mely egy folyamat részletét örökíti meg, merevíti ki - legfeljebb sorozatban válhatott volna alkalmassá az elmaradott hazai állapotok s a javítás irányainak bemutatására. S a hajlékony lemez s a tekercsfilm föltalálásával (1887/'88) már az edisoni (CJSA) s a lumiére-i (Franciaország) mozgófénykép, a kinematográfia (cinématographie) megjelenéséhez, az 1890-es évekhez érkeztünk. (A francia kifejezés az ógörög kinéma = mozgás, megrendülés/megrázkódtatás s a gráfé = ábrázolt, ábrázolás, írás, festmény stb. szó összekapcsolásával keletkezett.)
Vissza 
