A magyar fotókritika

Előszó

A magyar fotókritika múltjának megismerése mind tudományos, mind gyakorlati szempontból időszerű feladat. Fotókultúránk - s ezen belül fotókritikánk - helyzetének a hetvenes évek végén elkezdődött elemzése jelzi: e területen számos probléma halmozódott fel, uganakkor elegendő tényanyag is összegyűlt ahhoz, hogy a más művészeti ágak önismereti szintjéhez képest fennálló lemaradás a fotókritika szférájában csökkenjen. A fotókultúra viszonylag rövid múltja, a fényképezésnek, a fényképnek szinte a kezdetektől jellemző megítélési bizonytalansága, az intézményesedés hiányosságai következtében a tudományos megközelítésre feladatok sora vár. Ezek között különösen hangsúlyú a fotókritika elemzése - amely lényegében egyenlő múltjának feltárásával -, mert a kritika művelésére napi, gyakorlati igény kényszerít, tekintet nélkül arra, hogy az milyen elméleti megalapozottságra, múltismeretre támaszkodhat.
A kritikatörténet-íráshoz általában több kiválasztó-rendező elv kínálkozik. A fotókritika esetében - sajátossága folytán -ezeen elv kiválasztását meg kell előznie a tárgymeghatározásnak, mivel a fotográfiának mint a vizuális kultúra egyik tényezőjének többféle kritikája lehetséges.
Jelen esetben annak a fotókritikának a múltját kívánom vizsgálni, amely a fkényképre mint esztétikai, művészeti jelenségre tekint, illetőleg amely születése pillanatától ebben az irányban kezd fejlődni. E választás oka az, hogy véleményem szerint a fotókritikának ez a szelete rendelkezik azzal a gazdagsággal, differenciáltsággal, amely alapul szolgálhat egy szélesebb spektrumú viszgálathoz is. (Ez a kiemelés nem feledtetheti azt, hogy rendkívül tanulságos lehetne például a csak informatív feladatokat megvalósító fénykép kritikájának elemzése is.) Vissza