A Magyar Gördülőcsapágy Művek története

Előszó

A sok és sokfajta évforduló között úgy tűnhet, mindössze eggyel gyarapodott azon események száma, amelyek érdemesek a megörökítésre, mivel szocializmust építő népünk legújabb kori történelmének fontos állomásait és fejezeteit jelentik. Ennél többről van szó jelen esetben, s akik elolvassák az MGM negyedszázados jubileumi emlékkönyvét, bizonyítva is látják majd ezt. A gyár negyedszázados történetének ismeretében majd mindenki el tudja helyezni az eddig összegzett eredményt országépítő munkánk általános, városunk és megyénk határain túlmutató értékrendszerében. S egyben a nemzetközi összehasonlítások alapján is lehetőség nyílik annak felmérésére, mit jelent önmagában az a tény, hogy Magyarországon először negyedszázaddal ezelőtt kezdődött el a nagyüzemi csapágygyártás. Így az idáig megtett út nemcsak a magyar ipartörténet szerves része, hanem egész új utakra váltott politikai, gazdasági, társadalmi életünké is. Az önálló gazdálkodási egységben szervezett magyar csapágy gyártás 1952-ben indult meg a növekvő hazai szükséglet kielégítésére és a nemzetközi viszonyok önellátásra kényszerítő nyomásának hatására. A kezdetet Diósdon a csapágyjavítás jelentette. A fejlődési folyamatban Debrecenben az egykori huszárlaktanya szükségmegoldásaitól a több milliós nagyságú termelésig és a hatalmas, új, korszerű üzem megindulásáig a három, sokáig különálló egység egybeolvadásáig, a Magyar Gördülőcsapágy Művek létrejöttéig megtalálható és tanulmányozható mindaz, amely politikai, gazdasági és társadalmi fejlődésünk utóbbi évtizedeire jellemző volt. Ez a korszerű nagyüzem a szocializmus építésének útjára rátért magyar népgazdaság egyik legnagyobb létesítménye az első ötéves terv megindításától napjainkig. A gyár fejlődésében kezdettől fogva megtalálható a párt egyértelmű, világos célkitűzése: az elmaradt agrárországból erős iparral rendelkező, fejlett, szocialista népgazdaságot kell létrehozni rövid idő alatt. Ez a szándék és a realitások számbavétele eredményezte azt a párt- és állami határozatot, amely szerint létre kell hozni az önálló magyar csapágygyártást, meg kell teremteni az új, nagyipari ágazatot. Megtalálható ebben a huszonöt esztendős gyártörténetben népünk minden nehézséget leküzdeni tudó erejének, áldozatkészségének, tehetségének és öntudatra ébredésének története is e sajátságos országrészben. Ezek az eredmények voltak forrásai annak a fejlődésnek, amelyről a jubileumi emlékkönyv meggyőzően beszél. De megtalálható ugyanitt az a nehéz küzdelem is, amely életünk, munkánk minden területére ma is jellemző. Folyamatos, kemény munka folyt minden százaléknyi termelési többletért, a mindig jobb és korszerűbb termékek előállításáért, minden megtakarított vagy éppen valutáért megszerzett anyagi előnyért, de mindenekelőtt az emberek belső fejlődéséért, a feladatokhoz való felnövekedésükért, életkörülményeik szüntelen javításáért. Nem ment ez könnyen, nem volt egyszerű és akadálytalan. A jubileumi emlékkönyv, amikor mindezt áttekinti, külön hangsúlyt helyez Debrecenre, anélkül azonban, hogy Diósd vagy - a korábbi évekre szólóan - Csepel ide vonatkozó érdemeit a legcsekélyebb mértékben is csökkentené. Egyrészt azért alakultak így a könyv belső arányai, mert a Művek központja és a jóval nagyobb termelőegység Debrecenben van. Másrészt azért is, mert Debrecen belső élete, politikai szerepe és sokfelé kisugárzó sokféle hatása rendkívüli jelentőségű az egész keleti országrészre nézve, s még inkább az lesz a jövőben. A város fejlődésének meggyorsításában az új nagyüzemnek, a csapágygyárnak, évtizedek óta döntő szerepe van. Vissza