A magyar hangkapcsolódások fonetikai és fonológiai szabályai

Előszó

Az 1966-ban Deme László ötletéből elhatározott kiejtési kézikönyvnek ez a része első változatában már 1972-ben elkészült. Kéziratnak számító 50 sokszorosított példányából akkor számos nyelvész és beszédművelő szakember kapott. 1973-ban az akkori Magyar Nyelvtudományi Bizottság megvitatta a következők részvételével: Bárczi Géza (elnök), Bakos József, Benkő Loránd, Bolla Kálmán, Deme László, Inczefi Géza, Molnár Ildikó, Molnár József, Papp István, Polónyi Szűcs Szilárd, Rácz Endre, Sebestyén Árpád, Szathmári István, Szemere Gyula, Varga Györgyi. Részletes írásbeli véleményt adott róla Török Gábor. A végleges változat az elhangzott és az írásban adott megjegyzéseknek, valamint Deme László olvasószerkesztői útmutatásainak figyelembe vételével, a bevezető fejezet kibővítésével és részletes mutatóval 1981-ben készült. Az újabb, 1989-ben kapott lektori vélemény alapján már csak néhány kiigazításra, a bevezetés némi kiegészítésére, a fejezetbeosztás áttekinthetőbbé tételére és egy összefoglaló fejezet megírására került sor. A kérdéshez 1981 óta csatlakozó szakirodalom (melynek jelentősebb része belekerült az irodalomjegyzékbe) csak kiegészíti, más-más szempontokból tárgyalja a hangkapcsolatok anyagát, de a közösségi véleményként kialakult (s az ellentétes felfogásokat is kiegyenlíteni törekvő) normatív szempontú leírás érvényét nem módosítja. Kézikönyv jellegénél fogva a szöveg kerüli a szakirodalmi hivatkozásokat. Vissza