A magyar helyesírás története

Előszó

A helyesírás története azt vizsgálja, hogyan keletkezett és hogyan változott az idők folyamán egy nyelv írásképének a rendszere. Ez a vizsgálat pedig több szempontból is nélkülözhetetlenül fontos. Nyelvtörténeti kutatások során annyira szükséges, hogy a régi emlékek adatait nélküle sem elolvasni, sem értékelni nem lehet. Minden hangtörténeti vizsgálódás tulajdonképpen helyesírástörténeti kutatással kezdődik: milyen hangot jelöl a betű az adott esetben? De igen tanulságos a helyesírástörténet az irodalomtörténet számára is. Az irodalmi élet folytonosságára vagy szakadozottságára nézve a régibb, emlékekben szegényebb korszakokban a helyesírástörténetből igen értékes, más forrásból alig pótolható következtetéseket lehet levonni az irodalmi hagyományok korára s egyéb kérdésekre vonatkozólag. Egységes és következetes helyesírás ugyanis az irodalmi élet egységére és egy szellemi központ meglétére mutat, míg a helyesírásban mutatkozó sokféleség szervezetlenségre, egymástól többé-kevésbé független irodalmi frakciókra, szellemi központ és nemzeti nyelvű értelmiségi réteg hiányára vall. A magyar helyesírás történetének ezer éve ezt túlontúl is szemlélteti. De igen érdekes a helyesírástörténet a művelődéstörténet kutatói számára is, mert rávilágíthat olyan kapcsolatokra is a szomszédos népek között, amelyek más források alapján vagy egyáltalában nem, vagy csak igen fogyatékosan volnának felderíthetők. Vissza