A magyar irodalom

Fülszöveg

Az irodalomról sok szó esik mostanában. Az olvasók megnövekedett tábora ad okot a bizakodásra egyfelől; a tollforgatók viszont az új irodalom iránt mutatkozó közönyt panaszolják. A szélesebb irodalmi közvélemény valóban hiányzik. S az oka ennek nem az lehet-e, hogy kortársaink többsége talán azt se tudja eldönteni, mi az új s abból mi az érték, mert a régit se ismeri? Mihez viszonyítson így zavarában, ha megnyugtató válaszokat keresne?
Forduljunk nyugodtan a tegnap, a múlt század, a fél évezredekkel ezelőtt a maga helyén ugyancsak modernhez. Ismerjük meg értékeinket, hogy önmagunkat is jobban megismerjük. Hiszen tíz-tizenkét emberöltő s annyi nemzedék tapasztalatát szerezhetjük meg. Amit ők is úgy szereztek, hogy mindig újat akartak.
Könyvünk ebben a tapasztalatszerzésben szeretne segíteni. Két részből áll össze: a történetet rögzítő szövegből s egy bő szemelvény-gyűjteményből, hogy érveinkhez nyomban bizonyító példákat is adjunk. Az egyes, jelentős vagy az íróra, korra jellemző művek említésénél a cím után az olvasó egy számot fog látni. Az említett vers vagy prózai részlet, illetve az utalás oldalszáma az, ahová hátra lapozhat olvasás közben is. Néhány jelentős vers azért nincs a szemelvény-gyűjteményben, mert szövegünkben teljes terjedelmével szerepel.
Elöljáróban ennyit szerettünk volna mondani az olvasónak, akire szeretettel gondol a szerző, hogy utitársul szegődik mellé a magyar irodalom hosszú történelmi útján. Vissza