A magyar irodalom képeskönyve

Előszó

A költészet szavakkal szóló művészet; az irodalom anyaga, eszköze, eredménye a nyelv. Mit keres bennük, körülöttük a kép? A poézis képes beszéd, mondta a régi esztétika, az irodalom az időben elbeszélve teszi élményünkké azt, amit a képzőművészetek egyszerre, közvetlen látványként idéznek elénk a térben. De az élet egymást termékenyítve fonja össze a szóló és képzőművészeteket: a zenében, festészetben, szobrászatban, költészetben, irodalomban más-más nyelven ugyan, de egyazon emberi lélek szól, játszik, alkot oldja-örökíti magát. Költészetnek és irodalomnak alkata szerint is van tehát egy látványos, szemhez szóló része. A képzelet látomásait, a gondolat lélekben kifejlő építményeit igyekeznek az illusztrátorok valóságos képekkel megjeleníteni.
Az ember arra vágyik, hogy megörökítse, amit megálmodott, kigondolt, szóba foglalt: tehát kőbe vési, leírja, kinyomtatja szöveggé formált mondanivalóit. A betű, az írás, a nyomtatvány pedig csupa látvány. Pompázó vagy szegényes, egyszerű vagy hétköznapi jelenség; a szöveg szolgája vagy esetleg fontosabb annál, maga is alkotás; a történelem folyamával változó, erjedő, tisztára érő s elzüllő ízlések szülötte és kifejezője. Az irodalom története a művek története. De hozzá tartozik a művek köntösének, szemléletes megjelenítésének sokrétű, s az ember alkotásai közt nem jelentéktelen története is. Vissza