A magyar irodalom története I.

Előszó

"Óvakodni kell sok név, évszám és könyvcím emlegetésétől és betanultatásától: azonban, mikép a történetben, úgy itt is, a főtények alapos tudása megkövetelendő. A tárgyalás általán ne legyen encikloppédikus: ne akarjon mindent, ha csak röviden is, felölelni, mint egy lexikon, hanem az igazán fontosabb jelenségekkel alaposan és bőven foglalkozzék. Harmad-, negyedrangú írók rendszerint elmaradhatnak." - Az eddigi tapasztalatok igazat adnak a Középiskolai Utasításoknak: a magyar irodalomtörténet tárgyalásából ki kell kapcsolnunk minden fölösleges részletet.
Aki rászánja magát könyvem áttanulmányozására, látni fogja, milyen gonddal rostáltam meg azt a hagyományos magyar irodalomtörténeti anyagot, mely Toldy Ferenc és Beöthy Zsolt iskolakönyveinek megjelenése óta szinte változatlanul vándorolt át kézikönyvről kézikönyvre. Forrásaimról fölösleges szólanom. Elmondhatom, amit irodalomtörténetírásunk atyja, Toldy Ferenc, ötven esztendővel ezelőtt mondott irodalomtörténeti vázlata kibocsátásakor: "Plagizátora csak magamnak vagyok" vagy amit mindnyájunk tanítómestere, Beöthy Zsolt, több mint harminc esztendeje: "Könyvemet az az igyekezet szülte, hogy igazán az ifjúságnak való irodalomtörténetet adjak. Akik forgatni méltónak tartják, azt hiszem, nem vonják kétségbe, hogy felfogásban, berendezésben és előadásban törekedtem a magam lábán járni." - Tartalmilag és alakilag olyan vezérfonalat akartam adni, mely minden irányban előmozdítsa az irodalom megkedvelésének és az irodalomtörténet tanításának ügyét. Kérem tanártársaimat: fogadják könyvemet szeretettel! Vissza