A magyar irredenta kultusz a két világháború között

Fülszöveg

Tanulmányunkkal az a célunk, hogy bemutassuk az irredentizmusnak a magyarországi közvéleményben való megjelenését és elterjedését, számba véve az irányzatból kibontakozó kultusz színtereit és populáris megjelenési formáit. Nem általában a magyar közvéleményről, hanem annak csupán egyik sajátos vonulatáról szólunk tehát. Írásunk úgy is felfogható, mint esettanulmány egy bizonyos politikai irányvonalnak - és általában a politikának - a tömegkultúrába való belépéséről, a kettő ízlésbeli, minőségi és tartalmi egymáshoz igazodásáról, illetve a közvélemény és a hivatalos politika kölcsönhatásairól. (Zeidler Miklós)

Zeidler Miklós a 20. századi magyar történelemmel foglalkozó fiatalabb történészgeneráció egyik legtehetségesebb képviselője. Első önálló könyvével, melyben a két világháború közötti revíziós mozgalmakkal foglalkozott, sikert aratott. Ebben a munkájában, amely szorosan kapcsolódik tavalyi könyvéhez, a Horthy-korszak revizionista mozgalmaitól elválaszthatatlan irredenta kultuszt vizsgálja. Az úttörő jellegű vállalkozás módszertanilag is fontos újítása, hogy e kultusz különböző elemeinek (művészetek, tárgykultúra, öltözködés, szóhasználat, stb.) elemzése során egyszerre veszi tekintetbe a politikai és az esztétikai szempontokat. A munka fontos része a közgondolkodás, a közvélemény-irányítás és a külpolitika összefüggésrendszerének feltárása is. A kötet, melyhez gazdag képanyag társul, nemcsak a szakemberek, hanem a kor iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is méltán számot tarthat. Vissza