A Magyar Királyi Földmívelésügyi Minisztérium rádióelőadásainak sorozata 1942. január-december

Előszó

Részlet a könyvből:

A silótakarmány szerepe a téli takarmányozásban.
Írta: Dr. Kovátsits László m. kir. kísérletagyi főadjunktus

A rádiós gazdasági előadások keretében már több ízben foglalkoztunk a magyar silógazdálkodás legfontosabb kérdéseivel. Ezekből kitűnt, hogy a silózásnak főként azért nagy a jelentősége, mert a silóban történő takarmánybesavanyítással bármely zöldtakarmány, bármely időjárásban a lehető legkisebb veszteséggel eltartható és az így eltett takarmány akár évekig is eláll. A silózással tehát a gazda télen is bőven juttathatja állatainak a legértékesebb és legolcsóbb tömegtakarmányokat és a takarmányban gazdag évek feleslegét átmentheti a takarmányban szűkölködő esztendőkre. Hogy ezzel milyen olcsóvá lehet tenni különösen a téli takarmányozást, azt minden silógazda jól tudja. Aki azonban még nem silózott, az nem is ismerheti a silótakarmány igazi értékét. Ezért talán nem lesz hiábavaló, ha e mostani előadásban arról fogunk beszélni, hogy miben különbözik a siló takarmány a többi takarmányoktól, mennyire fontos a szerepe különösen a téli takarmányozásban és hogy miként kell a silótakarmányt feletetni. Általánosan ismeretes, hogy a silóba tömött és levegőtől jól elzárt takarmány tömegben alacsony hőmérsékleten erélyes tejsavas erjedés indul meg, mely minden más bomlási folyamatot elnyomva, aránylag igen kis veszteséggel tartósítja (konzerválja) a takarmányt. A jól sikerült silótakarmány a benne keletkezett tejsavtól nyeri kellemesen savanykás szagát és tartósságát. A silótakarmányra tehát jellemző az enyhén savanykás szag, mely néha a szentjánoskenyér vagy a frissen szegett jó házikenyér illatára is emlékeztet. A silótakarmány színe rendszerint egy árnyalattal sötétebb, mint erjedés előtt volt Szöveti szerkezete mindig teljesen ép, sőt a jó silótakarmányban még a levelek esetleges szőrözöttsége is épségben megtalálható. Vissza