A magyar könyvnyomdai munkások szakszervezetének jelentése

Előszó

Tisztelt Szaktársak és Szaktársnők!
Négy évvel ezelőtt tartottuk meg a Szervezetünk által létesített alkotmányban előírt küldöttközgyűlésünket. Az azóta eltelt négy év a nyomdai munkásság öntudatosságának és szervezeti hűségének próbaköve volt. Ez az idő a megpróbáltatások egész sorozatát foglalja magában. És hogy mégis itt vagyunk és töretlen hittel, egységesen állunk az elkövetkezendő új világ kapujánál, azt tisztánlátásunknak és Szervezetünk iránti rendületlen hűségünknek köszönhetjük. A nyomdai munkásság a megpróbáltatások alatt nem roppant össze, mert tudta, hogy a saját és a Szervezet érdekeit csak úgy védheti meg, ha a legnehezebb időkben is összetart és nem engedi magát jelszavakkal és csábos ígéretekkel letéríteni arról az útról, amely a jobb jövő felé vezet. Úgy mint a múltban, most sem tűrte el, hogy szervezeti ügyeiben idegen befolyás érvényesülhessen, hanem bizalommal haladt azokkal, akik vele lelki közösségben élnek és akiket maga jelölt ki ügyeinek intézésére. Büszkeséggel és örömmel tölthet el minden nyomdai munkást, hogy ez alatt a négy év alatt, amely a demagógiának és a csábításoknak oly bő lehetőséget adott, sem sikerült a bérenceknek szervezeti egységünket megbontaniok. Ha a négy év eseményeit és a vezetőség munkálkodását, amelyet jelentésünkben a szaktársak elé tárunk, átolvassák, büszkeség töltheti el lelküket, hogy tagjai lehetnek ennek a Szervezetnek, amely mindig szilárdan és egységesen szállt síkra tagjainak érdekeiért.
A gazdasági helyzet bizonytalansága, a 36 órás munkaidő, a munkanélküliség majdnem állandósult volta miatt a nyomdai munkásság a legnehezebb életviszonyok közé került. Ezek az okok gátolták, hogy ebből a súlyos helyzetből kimenekülhessen. A minimális munkabérektől való eltérés nem volt keresztülvihető. A munkaidő meghosszabbítása viszont a munkanélküliek helyzetét tette volna még kritikusabbá. A nyomasztó helyzetet súlyosan befolyásolta a lapoknak időről időre való betiltása is. Végre, amikor hosszú várakozás után elérkezettnek látszott az idő arra, hogy legalább a munkaidő emelésével enyhítsünk a dolgozók helyzetén, megjelent a kormány rendelete, amelyben a zugsajtó megrendszabályozását, illetve a lapengedélyek revízióját rendelte el. Ugyancsak elrendelte a lapok és folyóiratok oldalterjedelmének korlátozását is. A laprevízió következtében 420 időszaki lap szűnt meg. Az üzemekben a munka megcsappant, a munkanélküliek létszáma 300-350-nel emelkedett és ezzel azután egyidőre megszűnt annak a lehetősége is, hogy a dolgozók helyzetén enyhíteni lehessen. Vissza