A magyar közigazgatás tükre

Előszó

Közigazgatásunk mai állapotának a racionalizálás szempontjából való vizsgálata meggyőz arról, hogy annak legnagyobb hiánya, amely egyuttal a legtöbb részletbajnak is a forrása, hogy azok a kérdések, amelyek az egyes tárcák ügykörét meghaladják, vagy a közigazgatás egészségre vonatkoznak, kellő gondozásban és idejében való megoldásban nem részesülnek. Ennek a nagy mulasztásnak az oka pedig az a szervezeti hiány, hogy a közigazgatásnak nincs szellemi központja, amely a közigazgatást a maga egészségben tartaná mindig szemelőtt, pedig nemcsak a hadseregek vezetésében, hanem minden más szervezetben is nélkülözhetetlen követelmény a szervezésnek és a szervezet egészét érdeklő akaratelhatározásnak, parancsadásnak és ellenőrzésnek az egysége. Ezért a magyar közigazgatás gazdaságosságának és eredményességének biztositásáról 1931. év őszén Nagymélóságod hivatali elődje elé terjesztett memorandumomban kimutattam, hogy az elméleti megfontolás és a külföldi jogfejlődés egyaránt azt követelik, hogy a közigazgatás szervezetének és működésének azt a legfőbb vezetését a minisztertanácstól, amely soktagu testület, a miniszterelnök vegye át. Ez a racionalizálás sarkpontja, amelynek megoldása nélkül bármely más szervezeti vagy eljárási reform csak a felületen mozoghat és javulás helyett zavart és csalódást fog okozni.
Ez a vaskos kötet e javaslat megvalósitásának lehetőségét kivánja szolgálni. A magyar közigazgatás minden ügyét és az azokban eljáró szerveket magábanfoglalja, hogy egyrészt valóságos tükre legyen közigazgatásunk mai állapotának, amelyből a racionalizálásnak ki kell indulnia, másrészt pedig, hogy a miniszterelnök számára lehetővé tegye azt, hogy a közigazgatást felülről nézze és egységnek lássa. Ez eddig nem volt módjában, pedig csak ebből a szemléletből adódnak a racionalizálásnak és a közigazgatás maradandó tökéletesitésének átfogó szempontjai. Vissza