A magyar lélek története

Előszó

Ha a pécsi székesegyház megmaradt domborműveit nézzük, alig-alig ismerjük meg már a török csákányok csapásai alatt porrá zúzott alakokat. Itt-ott találunk egy-egy fantasztikus madarat, egy-egy szeszélyes motivumú szalagdíszt, majd komor sírköveket, amelyeken fenyegetőleg emelkedik ki a régi idők feledésbe ment hőse. Ebből a pár maradványból kellett a templom restaurálójának megérezni a művészi szándékot, amely a templom építőinek a lelkét ihlette. - A magyar élet templomát is bezúzták a durva csákányok, de nemcsak egy hősies emlék maradt meg belőle, hanem megmaradt a magyar kultúra szent öröksége. Megmaradtak a magyar vágyak, a magyar remények, a magyar eszmék, amelyek segítségével s amelyek megvalósításával újra fel lehet építeni a csonka templomot, meg lehet újítani a csonka magyar életet.
A magyar irodalom - ideáljai által - szintén ennek a szent munkának a szolgálatában áll. Az eszmények nálunk is korról-korra változnak. Egyszer a gondolat merész szárnyalását csodáljuk, másszor az érzelem mélységei töltik el bámulattal az embert, vagy az akarat lenyügöző ereje előtt hódolunk meg. Sokszor az az érzésünk, ha a nagy magyar élet útját járjuk, mintha egy mély völgyben volnánk, meredek úton, balra fekete sziklák, jobbra fenyegető mélység, vigyáznunk kell, hogy lábunk meg ne csússzon, mert mélységes veszedelmek környékeznek. De csillagok vannak e fölött a sötét völgy fölött, lángok lobognak a hegyek hátán, termő élet zsendül körülöttünk, élet, amely szívünket hittel és bizalommal tölti el. Körülöttünk lebegnek a magyar élet őrszellemei, s megmutatják az utat, amely a mélységből, a kétségbeesésből, a fájdalomból felfelé vezet.
E vázlatos mű megkísérli, hogy - az irodalom története alapján - végigkísérje a magyar lelket e nehéz úton.

Kaposvár, 1929. október

Dr. Merényi Oszkár Vissza