A magyar mondat

Fülszöveg

inV,! I, '
, 1
Brassai Sámuel (71797-1897) a magyar nyelvtudomány nagy újítói közé tartozott. Kötetünk legfontosabb mondattani tanulmányait tartalmazza.
A három részben megjelent (1860, 1863, 1884) „A magyar mondat" című munka Brassai legfontosabb és legtöbbet idézett műve. Itt fejti ki, hogy a nyelvtudomány induktív tudomány, és szembeállítja az induktív módszert a spekulatív grammatikával. Az 'induktív'jelző nála 'empirikust' jelent, és nem ellentéte a dedukciónak. A beszéd alapegysége a mondat, amelynek tartóoszlopa az ige. Brassai támadja azokat a nézeteket, amelyek a mondatot lényegében a nyelv területén kívül esőnek tartják. A többi mondatrész az ige 'határozói', az igéhez való viszonyukat az esetragok és viszonyszók jelzik. A magyar mondat szerkezetének alappillére nem a nomi-nativusi alany és az állítmány kettőssége, hanem az ismert és új információ megkülönböztetésén alapuló 'inchoativum' és 'mondatzöm'. Brassai lényeges meglátása, hogy a mondat vizsgálatában mindig az... Tovább

Fülszöveg

inV,! I, '
, 1
Brassai Sámuel (71797-1897) a magyar nyelvtudomány nagy újítói közé tartozott. Kötetünk legfontosabb mondattani tanulmányait tartalmazza.
A három részben megjelent (1860, 1863, 1884) „A magyar mondat" című munka Brassai legfontosabb és legtöbbet idézett műve. Itt fejti ki, hogy a nyelvtudomány induktív tudomány, és szembeállítja az induktív módszert a spekulatív grammatikával. Az 'induktív'jelző nála 'empirikust' jelent, és nem ellentéte a dedukciónak. A beszéd alapegysége a mondat, amelynek tartóoszlopa az ige. Brassai támadja azokat a nézeteket, amelyek a mondatot lényegében a nyelv területén kívül esőnek tartják. A többi mondatrész az ige 'határozói', az igéhez való viszonyukat az esetragok és viszonyszók jelzik. A magyar mondat szerkezetének alappillére nem a nomi-nativusi alany és az állítmány kettőssége, hanem az ismert és új információ megkülönböztetésén alapuló 'inchoativum' és 'mondatzöm'. Brassai lényeges meglátása, hogy a mondat vizsgálatában mindig az élő beszédből kell kiindulni. Vonatkozik ez mindenekelőtt a szórendre, mivel a szóló mindig tekintettel van a hallóra mondanivalójának megfogalmazásában.
Brassainak „A bővített mondat" című tanulmánya a magyar mondatról szóló három részhez negyedik részként csatlakozik, és a mondatrészek szerepét veszi górcső alá.
„A mondat dualizmusa" című munkájában újból felsorakoztatja az alany-állítmány fogalmaira támaszkodó nyelvtani elemzés elleni érveit. Ebben a tanulmányában elsősorban német és francia példákra támaszkodva fejti ki részletesen szórendi elméletét.
A kötet utolsó tanulmánya „A szórend és accentus", amely talán a legtöbb vitát váltotta ki. Brassai alapállítása az, hogy a magyar mondatban csak egyetlen főhangsúlyos elem fordulhat elő, és ez a hangsúly vagy az igére, vagy az ige előtti elemre (a mondatzöm első elemére) esik. Az ige mögötti elemek nem lehetnek főhangsúlyosak, az inchoativum pedig mindig hangsúlytalan. Vissza