A magyar múzeumügy a két forradalom időszakában 1918-1919

Előszó

A magyar tudománytörténet kibontakozó kutatásai során a magyar muzeumügy kutatóira még fontos feladatok várnak. A magyar marxista történettudomány eddigi eredményei, a specializáltabb kutatás igénye egyaránt segitenek bennünket abban, hogy e téren előbbre juthassunk. A tudomány és a népmüvelés számára egyaránt nagy jelentőségü muzeumi intézményeknek, a magyar kultura történetében játszott szerepének feltárása, ami a muzeumügy általános, összefogó kérdéseit illeti, még csak a kezdeteknél tart. A jelen tanulmány arra tesz kisérletet, hogy az eddigi általános gyakorlattól eltérően nem egy muzeumnak, hanem magának a tudományág egészének történetét vizsgálja, mégpedig olyan időszakban, amikor leginkább lemérhető, hogy századunkban a tudománynak milyen szerepe volt a társadalmi haladás szolgálatában. A Magyar Tanácsköztársaság muzeumügyének átfogó jellegü vizsgálata lényegében uj témával való foglalkozást jelent, bár néhány idevágó - egyes intézmények történetéről szóló - munka már megjelent. Mégis, részben az előzőekből következően is, a kutató e témakörben szinte töretlen utakon jár. Az elmult husz évben ugyanis ritkán láttak napvilágot muzeum-történeti tanulmányok. A muzeumi terület felszabadulásunk óta lezajlott változásai az uj szervezeti felépités kialakitását, a marxista szemléletü kutatások megindulását és megerősitését célozták elsősorban. Kevés figyelem jutott a szakág multjának tanulmányozására. A muzeumok jelenlegi stabilizálódott helyzetében feltétlen szükséges, s lehetséges is az elmult husz év alatti hiányos tudománytörténeti munkásság megindulása. A muzeumügy történetére vonatkozó szakirodalomban a feldolgozások mennyiségét tekintve valamivel jobb a helyzet, ha a régebbi munkákat vesszük számba. De ha ezek közül is a kiemelkedő értékü összefoglalások a századforduló táján, az első világháborut megelőző időszakban születtek, és szintén csak a témakörnek egy-egy kérdését érintették. A Magyar Tanácsköztársaság és a Horthy-korszak vonatkozásában, a viszonylag kevés feldolgozás mellett krónikaszerü megemlékezések és évi jelentések állnak rendelkezésre.
Meg kell emlitenünk az irodalmat is, mely 1919-1926 között született meg. Ennek fő jellemzője a Magyar Tanácsköztársaság alatti muzeumi intézkedések tárgyalása során; a tények meghamisitása, sokszor durva eltorzitása, s igen sürün gyalázkodó hangvétel is. E sorok irója nem utolsó sorban azt is feladatának tekintete, hogy e nézetekkel szemben az események valóságos menetét, a kiemelkedő személyek tényleges tevékenységét tárja fel. Vissza