A magyar nép könyve

Előszó

Részlet a könyvből:
A KÁVÉ.
(Johnston nyomán).
A kávé legelterjedtebb italnemeink közé tartozik. Bizonyos pörkölt és megőrlött magok forrázatát értjük ez alatt, mellyhéz többnyire az arábiai kávéfa magvait használjuk.
Ezen fa Enarea és Caffa vidékén honos déli Abyssiniában. Vad cserjeként terem ott mindenütt a sziklás téreken, s pörkölt magvait már rég használják. Persiában 875 óta ismerik. Abyssiniából csak a XV század elején vitték át Arabiába, a midőn a régibb chaat-ot vagyis abyssiniai theát kezdé kiszorítani. A XVI. század közepén kezdtek vele élni Konstantinápolyban, s a török papok minden ellenzése daczára, hirtelen elterjedt használata. A XVII. század közepén (1652) nyitották az első kávéházat Londonban, s húsz évvel utóbb Marseilleben. Az előtt húsz évvel már ezernél több nyilvános kávéház vala Kairóban (Egyiptomban). Azóta a kávé termelése és fogyasztása egyre növekedett szakadatlanul. Egyik legfőbb terméke az a tengereken túl levő tartományoknak; s alkalmasint több mint 100 millió ember naponkénti kedvencz itala. 225-230 millió fontra tehetjük, a mi évenként kereskedésbe jő, s az összes termelés megközelíti a 600 millió fontot. Legtöbb kávét fogyaszt Németország, hol egy főre 2 1/2 -3 font kávé esik évenként. Az évi bevitel szinte hatodát teszi az összes kávétermelésnek.
A nyers kávé jósága épen nem függ annyira a magszedés és száritás módjától, mint a thealeveleknél. Főleg a föld és éghajlat minősége határoznak értéke fölött. Italunk kellemes íze és jósága pedig a pörkölés és főzés módjától függ leginkább. Vissza