A magyar népköltés gyöngyei

Előszó

Nincs e földön nép, melynek dalköltése gazdagabb és szebb volna a magyarénál. De mindjárt hozzá kell tennem azt is, hogy aligha van művelt nemzet, mely kevésbé volna ismerős a maga népének a költésével, mint a magyar. Népköltési gyűjteményeink szép számmal vannak, de a nagyközönség azokat nem ismeri. Költőink is - tisztelet a kevés számú kivételnek -nem ismerik a magyar népköltést. Legalább műveiken nem látszik meg, hgoy időnként a népköltés üdítő, erősítő forrásához fordulnának. a nagyközönséget nem tudom hibáztatnia látszólagos közönyért. Kevés embernek van pénze arra, hogy megszerezze összes népköltési gyűjteményeinket s ha megszerezné is, nehezen nyerhetne tiszta képet a népköltés igazi értékéről: egy igazán szép dalnak a hatását tiz-husz utána következő, épenséggel nem költői becsű dal zavarná meg. És ez természetes, mert gyűjtőink a népköltés termékeinek összegyűjtésénél nem a nagyközönségre gondoltak. Jóformán mindent felszedtek, a mi a néptől való, egyik-másik e tekintetben túlságba is csapott s így a mi népköltési gyűjteményeinknek első sorban a tudósok és költők vehetnék hasznát. Ha vennék. A nyelvtudósokra nem is lehet panasz, a költőkre annál nagyobb. Megkárosították nemcsak magukat, de a közönséget is. Ebből a néhány előrebocsátott sorból a figyelmes olvasó nyilván látja már, hogy mely czélt akarok szolgálni e könyvemmel: könnyíteni akarok a nagyközönség dolgán, meg a poétákén is. A mennyire én meg tudtam itélni, a magyar népköltés gyöngyeit válogattam össze. Azokat, melyeknek igazi költői becsük van. Azokat, melyek egy valódi költő műveinek hatását teszik az olvasóra. A melyek nem kérnek elnézést az olvasótól: nézd el fogyatékozásaimat, hisz az együgyü nép lelkéből fakadtam. Vissza