A magyar nevelés története a feudalizmus és a kapitalizmus korában

Előszó

E vázlatos összefoglalás tárgya a magyar társadalom fejlődése során létrejött nevelési intézmények, nevelési eszmények és elméletek történeti alakulása. A nevelés gyakorlatának sok fontos részletkérdésére feldolgozások és tér hiányában csak itt-ott utalhatunk. A nevelés osztály jellegének megfelelően különös figyelmet fordítunk az uralkodó és a dolgozó osztályok harcára s a haladó, a nép széleskörű, tudományos igényű művelődését szolgáló törekvésekre. A neveléstörténet tényeit és folyamatait természetesen mindig az adott korszak társadalmi és kulturális viszonyainak megfelelően igyekszünk értékelni. Hogyan tűnik fel az új szervezet, művelődési anyag és módszer, majd hogyan lesz maga is avulttá vagy éppen reakcióssá a népi tömegek érdekeit jobban szolgáló új szervezettel, új tananyaggal szemben - ez lesz fő szempontunk. Látni fogjuk a haladó pedagógusok szívós harcait vagy - olykor forradalom során kivívott - győzelmeit a népelnyomás és a vele szövetkező avult eszmék ellen. Munkájukat és harcukat kulturális önállóságunkért, nemzeti nyelvű, az egész népre kiterjedő művelődésünkért, nemzetté válásunkért. Nem szabad felednünk, hogy a haladás és a maradiság vagy éppen a reakció jelenségei egy-egy korszakban, törekvésben, személyiségben sokszor bonyolultan összeszövődnek. (Példaként elég erre a felvilágosult abszolutizmust, valamint a polgári korszak számos neveléstudományi irányzatát említeni.) Ilyenkor tekintetbe kell vennünk: mi gátolta s mi szolgálta akkor a haladást, s mi az, ami számunkra is tanulságul szolgálhat. Csak ilyen történeti szemlélettel tudjuk megérteni mai helyzetünket - eredményeinket, hiányainkat - és feladatainkat. Csak így tudjuk múltunk egész örökségét, nagy és haladó vagy jelentős nevelőink példáját a szocialista építés nagyarányú kulturális forradalmában felhasználni. Vissza