Előszó
Részlet a könyvből:
"Amikor a gyerekek történelemórákon az őskorról tanulnak, eszükbe juthat ez a kérdés: hogyan beszéltek egymással a hordákban együtt élő ősemberek? Erre a kérdésre senki sem tud biztosan igaz választ adni, még a tudósok könyvei is csak arról szólnak, hogyan képzelhetjük el az ősember beszédét.
Miért nem ismerhetjük meg az ősember beszédét?
Mi a magyarázata annak, hogy az ősember életmódjáról sok mindent tudunk, a beszédéről pedig csak sejtéseink lehetnek?
Olvassunk el egy kis részletet abból a regényből, amely az ősemberről, a "kőbaltás emberről" szól!
"- Hé, Pong, mit csinálsz?
A Félfülű hátrarázta szeme elől haját, és büszkén mutatta fel a csontdarabot, amelyet éppen csiszolt.
- Kést! Csontból!
- Csontból? - visszhangozta álmélkodva Ge-Og. - Milyen kés lesz az? Hiszen szerszámot csak kőből lehet készíteni!
- Az ám! - torzult mosolyra Pong ferde képe, és máris tovább csiszolta művét.
Ge-Og odalépett hozzá, és növekvő csodálkozással nézte.
- No még ilyet! ... Ez jó újság! Akkor lándzsahegyet is lehet!
- Lehet! - dörmögte munkájába mélyedve Félfülű, és kissé később magyarázóan hozzáfűzte: - A Szarvasinú felesége csinálta az elsőt. A bőröket kaparta éles kővel, és megfájdult a keze. Azt gondolta, hogy csonttal is lehet kaparni. Ellopott egy baltát, hogy rajta élesítse ki a csontot. És...
- Eltörte a baltát? - hördült fel Ge-Og.
- Dehogy! A csont éles lett, olyan, mint a legjobb kőkés!"
A regényíró elképzeli és leírja azt a jelenetet, amikor az ősember először készít csontból szerszámot."
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal