A magyar nyelvtan és helyesírás kézikönyve

Előszó

Gyakori eset, hogy a magyar anyanyelvű és a magyar nyelv használatában jártas egyén is gondolkodóba esik, ingadozik, vajon hogyan kell írni egyik vagy másik szót. Hányszor tapasztaljuk, hogy vitatkozásnak, fogadásnak tárgya egy-egy szó írásmódja. Ezért van szükség olyan könyvre, amely nemcsak a szabályokat közli, hanem gazdag szójegyzéke minden kétség esetén azonnal útbaigazítja használóját. Hogy néhány év leforgása alatt immár a harmadik kiadás kerül a közönség kezébe, bizonyítja a könyv szükségességét.
A magyar helyesírás szabályait a Magyar Tudományos Akadémia állapította meg. Könyvünk is ezeket a szabályokat ismerteti és ezek alapján állította össze gazdag szójegyzékét. Mivel azonban a napilapok és folyóiratok egy része, több nyomda- és kiadóvállalat az elvek alkalmazása tekintetében egyes esetekben eltér az akadémiai írásmódtól, a szótárban [szögletes zárójelek közé téve] közöljük ezeket a gyakran látható eltéréseket is.
Ez az új kiadás sokkal bővebb és gazdagabb az előbbieknél. Szükségesnek tartottuk, hogy aki tanácsadásért fordul ehhez a könyvhöz, többet kapjon, mint csak száraz szójegyzéket. Kibővítettük tehát egy világosan megírt, az érdeklődő nagyközönségnek szánt kis magyar nyelvtannal, hogy a helyesírás szabályai ilymódon beleilleszkedjenek a magyar nyelv rendszerébe és a könyv használója megismerhesse a magyar nyelvtan szabályait is. A szótári részt is gazdagítottuk és kibővítettük azzal, hogy ahol szükségesnek láttuk, közöljük az idegen szavak, egyes műszavak és tájszavak mellett az illető szó jelentését is. Vissza

Fülszöveg

A kifogástalan helyesírást rendesen a műveltség, olvasottság fokmérőjének tekintik. Igaz is, hogy a nyelv tudása, a nyelvtan szabályainak ismerete az alapja a helyesírás tudásának. És mégis gyakori eset, hogy művelt emberek is vitatkoznak egy-egy szó helyes írásmódján. Kivel ne fordult volna már elő, hogy egy pillanatra tétovázott, amikor döntenie kellett, melyik helyes: egyenlőre vagy egyelőre, bakkancs vagy bakancs, Debreczen vagy Debrecen, rajtakap vagy rajta kap, stb. Ennek az az oka, hogy minden nyelv változik az idők folyamán és vele együtt változik a szavak írásának módja is. Tehát a helyesírás megegyezés eredménye és egy arra hivatott testület, nálunk a Magyar Tudományos Akadémia állapítja meg időnként a helyesírás szabályait.
Az írásbeli munkák gyors elvégzése nem enged időt arra, hogy az ember fejét törje vagy a helyesírás szabályai között keresse, hogyan is kell egy-egy szót leírni. Ezért van szükség egy jó, könnyen kezelhető, bő helyesírási szótárra. Akit munkája sürget, megkeresi a szótárban azt a szót, amelyet le kell írnia és kétsége eloszlik, ingadozása megszűnik.
Ez a könyv röviden és világosan összefoglalja a magyar helyesírás szabályait. Ehhez kapcsolódik a könyv főrésze, a helyesírási szótár. Ez a rész több mint 26.000 szót tartalmaz, tehát kétes esetekben nem hagyja cserben használóját. Nagy gondot fordít a szótár az idegen eredetű szavak írására (zsuzsu, samott, csekk, stb.); közli, hogyan kell magyarosan leírni; a kevésbé elterjedteknél azt is közli, hogyan írják az illető idegen nyelven, hogy az se kövessen el hibát, aki így akarja leírni. Ahol a könyv használójának szempontjából szükséges, megtalálható a szótárban az idegen szavak magyar jelentése is.
Egy világosan megírt rövid magyar nyelvtant is adunk ebben a könyvben, hogy a művelt olvasó tájékozást szerezzen a magyar nyelv rendszerében, felújítsa iskolai tanulmányát és tudatossá tegye benne a magyar helyesírás ismeretét is. Vissza