A Magyar Országos Levéltár palotája

Előszó

A Magyar Országos Levéltár palotája a historizmus fellegvára. Ez a mondat nem is két-, hanem többértelmű megállapítást tartalmaz, amelynek meggondolását az épület minden látogatójának - s az e kötet kepeit forgató olvasónak-nézelődőnek is szeretnénk lelkére kötni. Érvényes mindenekelőtt az intézményre, amely modern formájában 1875-től kezdve szerveződött meg, hogy magába fogadja a kiegyezés utáni magyar állam iratanyagát, s egyesítse azt mindazzal, ami a középkori magyar állam hagyatékából a mohácsi vész után megmenekült, s amit az ország kormányzatának gyakorlása során tudatosan megőriztek. Ebben a vonatkozásban a levéltár a nemesi rendi értelemben felfogott „ország" s az ennek megújulása során kialakult állam történetének, alkotmányosságának, de egyben uralkodó osztályának legfontosabb írott tanúbizonyságait is egyesítette. Mire felépült ~ 1913 és 1923 között - az az ország, amelyet a benne őrzött iratok tartalmához alkalmazkodva, az épület is hivatott volt megjeleníteni: a Szentkorona birodalma már a múlté volt, s mint társadalmi nosztalgia és fájó történelmi emlék jelent meg. Az épület, amit egy nagy múlt reprezentálására terveztek már megépítésekor úgy az elmúlt társadalmi valóságot, mint az állami teljességet idéző emlékké vált. Historizmusa a jelenben töretlen élő múlt idézéséből a nosztalgikus múltba fordulásra módosult.
De a historizmuson alapul - s a múlt megelevenítésének szándéka nélkül értelmetlen - maga a történetírás és a történetkutatás is. A levéltár a magyar történettudománynak egyik legfontosabb műhelye. Olyan, mint egy kút díszes foglalata, amelynek azonban mindig gyakorlati jelentősége is van: arra való, hogy összegyűjtse és tisztán tartsa a forrásvizet. A forrás szó a történettudományban azt a tényanyagot jelöli, amelynek legnagyobb része írott, az iratanyagban maradt ránk. Az ezekkel kapcsolatos stúdiumoknak székhelye, iskolája és munkahelye a levéltár, amelynek már létrehozása és megtervezése, de elrendezése és fenntartása is a magyar történettudomány legkiválóbb személyiségeinek műve. Pecz Samu épülete nemcsak a múltat idézi, hanem célszerűségében máig az őrző- és kutatóhely bölcsen elgondolt és elrendezett, a maga idejében modern s ma sem elavult épülete. Vissza

Fülszöveg

A Magyar Országos Levéltárat több évtizedes külföldi tapasztalatszerzés alapján Pecz Samu (1854-1922) tervezte 1913-ban. Építése az első világháború idején, díszítése az azt követő években történt. Jó példája annak, miként lehet a történelmi múltat a jelen követelményeivel összhangba hozni.
Az épület belsejét Dudits Andor (1866-1944) freskói díszítik. A freskók 1925 és 1929 között készültek, s Magyarország történelmének legdicsőbb pillanatait örökítik meg. Végignézve a képeket úgy láthatta mindenki: Magyarország története sikertörténet.
A színes üvegablakokat Róth Miksa (1865-1944) tervezte és készítette. Rajtuk a valamikori Magyarország városainak színes címerei láthatók. Az ő tervei alapján készült a falak belső díszítése, valamint neki köszönhetőek az épületre jellemző berendezési tárgyak, bútorok.
Az épületben súlyos kárt okozott a második világháború 1945-ben. Különösen sokat szenvedett a Kutatóterem, amelynek teljes belseje tönkrement. Eltűnt a terveken látható, sok vitára okot adó tornya is. Éppen fennállásának 200. évfordulóját a jeles alkalomra felújított belsővel ünneplő Levéltár 1956-ban belövés következtében ismét megsérült, és a nyugati raktárszárnyban őrzött iratanyag jelentős része megsemmisült.
Sajnos, a freskók egy részét az 1950-es években - valamennyi tekintélyes korabeli szakember állásfoglalása ellenére - lakonikus rövidséggel megfogalmazott parancsra letakarták, illetve a tetőborítás felújításakor, az 1980-as években a lépcsőház mennyezetén lévő, korábban ugyancsak letakart freskó teljesen tönkrement.
Mindennek ellenére ritka élményben részesülhet, aki a Magyar Országos Levéltár palotájába belép, hiszen nemcsak az ott őrzött iratanyag olvasásával élesztheti a nemzet emlékezetét, hanem annak képi megjelenítése élvezetében is részesülhet.
Az immár működése 250. esztendejébe lépő Magyar Országos Levéltár sorsa az országéval azonos. Nem csoda, hiszen a levéltár az ország emlékezete. Itt őrzik azokat az iratokat, melyek egy-egy nevezetes vagy kevésbé nevezetes alkalommal születtek. Az írás maga is érték, de még inkább értékessé teszi a tartalom. Tudták ezt elődeink is, féltve őrizték őket mint kincseket, eleinte ládában, gyarapodtukkal kamrában, majd külön erre a célra épült házban.
A 13. században már jelentős levéltár volt a királyi udvarban, ahol a királyon kívül még két országos méltóság: a nádor és az országbíró tartotta a hivatalát, valamint rajtuk kívül különböző királyi tisztviselők. A királyi udvar hivatalos iratai az udvari kancelláriában készültek.
A középkori királyi levéltár ugyan a Mohácsi csatát (1526) követően eltűnt, azonban a kisebb-nagyobb családok, a különböző egyházi intézmények, hiteleshelyek levéltárai szerencsésen megmenekültek, s ezekből százezret jóval meghaladó középkori oklevél-gyűjtemény jött létre a Magyar Országos Levéltárban a 19. század utolsó harmadától kezdve. A megmaradt eredeti oklevelek alapján több-kevesebb biztonsággal rekonstruálható Magyarország történetének első fél évezrede.
Eleinte a különböző magas rangú személyek hivatali iratai gyakran a hivatalviselő személyes iratai között vészelték át a nehéz időket. Találni az országra vonatkozó kormányzati iratokat akár a Prímási Levéltárban, hiszen a mindenkori esztergomi érsekek a magyar királyi kancellária fejei voltak. Az Esterházy, Batthány stb. nagyobb családok levéltárai is búvóhelyeivé lettek ezen hivatalos iratoknak. A hivatali iratok sorsának későbbi állomásán azonban már a hivatalviselők kézről-kézre adták hivatalos irataikat, ahogy ez a Kutatóterem elpusztult freskóján is látható. Hivatalos irataink sorsának következő állomása volt, amikor a családok és az újkori központi intézmények iratanyagának őrzésére 1756-ban létrehozták a Magyar Országos Levéltárat, korabeli nevén az ország levéltárát újjászervezték és elhatározták, hogy új épületbe költöztetik. A levéltár rangjának megfelelő birodalmát, a regnum archivi-t a Budai Várban emelt új palotában 1923-ban foglalta el, amely a kor egyetlen levéltári célra épített, s annak tökéletesen meg is felelő épület Magyarországon. Vissza