A' magyar polgárnak törvény szerént való rendes örökösse

Előszó

E könyv, amelynek reprint formában történő megjelentetésére a Magyar Országos Közjegyzői Kamara vállalkozott, először 1799-ben jelent meg.
Jelentőségét az adja meg, hogy a törvényes öröklés szabályainak első magyar nyelvű, gyakorlati megközelítésű jogi összefoglalása.
Irója, a maga korában ismert, és elismert szakember, aki Martzibán István úrnak ajánlotta művét a "magyar nyelvet mivelő tudományokhoz mutatott hazafiui hajlandóságáért".
A kor, amelyben a mű született, hazánkban az abszolutizmus kora, egyben Európában a nagy francia forradalom időszaka.
Magyarországon lezajlott a Martinovics féle összeesküvés, amelynek következtében sok hazafit ítélt halálra I. Ferenc császár. Sok hazafi, így köztük a nyelvújítást elindító Kazinczy Ferenc pedig Spilberk és Kufstein börtöneiben sínylődött.
Ebben a társadalmi környezetben vállalkozott arra Nánásy Benjámin, hogy először a végrendeleti öröklés (1798), majd a törvényes öröklés (1799) szabályait tartalmazó jogi munkát tegyen közre.
Vállalkozásának jelentőségét, bátor hazafiúi tettét, mai szemmel is a nagyra értékelhetjük.
Magyar nyelven, a kor számára egyszerű, érthető nyelvezetben készíti el munkáját, amely nemcsak kerüli az általánosságot, tudományos okfejtéseket, hanem a jogi esetek (környülállások) ismertetésével, világos, egyértelmű eligazítást ad.
A könyv természetesen elsősorban Werbőczy Hármaskönyvének öröklési szabályait dolgozza fel, azonban az örökösédesekről szóló országgyűlési törvénycikkelyek bemutatásával, a királyi dekrétumok közlésével, valamint a Hétszemélyes Tábla eseti döntésének ismertetésével valóban a gyakorlati élet, a jogalkalmazás számára kíván segítséget adni.
A rendi társadalomból eredően külön-külön szabályok vonatkoztak a nemesek, a szabad királyi városi polgárok, a parasztok, valamint az egyes kivételes helyzetű egyének, mint például a jászkunok öröklésére.
A könyv részletesen ismerteti és feldolgozza a női külön jogokat, a lánynegyed, a hitbér, a hozomány, és az özvegyi jog szabályait.
Ezzel egy olyan öröklési jog tablóját vázolja fel számunka, amely Szent István korától kezdve a kifejlett rendi társadalom öröklési jogát mutatja be, közvetlenül a polgári öröklési jog kialakulását megelőző, utolsó stádiumában.
A Magyar Országos Közjegyzői Kamara e becses mű kiadásával folytatja azt a gyakorlatát, hogy ritka, ma már nehezen hozzáférhető, de a mai magyar jogi kultúra alapjait képező jogi könyvek kiadására vállalkozik, azzal, hogy elsősorban a magyar közjegyzői kar tagjait kívánja megajándékozni az olvasás élményével és örömeivel.
A kamara ezzel a tevékenységével felvállalja a nemzeti kulturális örökség ápolását annak érdekében, hogy az Európai Unióhoz csatlakozott magyar jogrend be tudja mutatni a jogi tradíciót és értékeit.
Remélem, hogy e kis könyvecske kedvező fogadtatásra talál olvasóinál, és az olvasók bíztatása újabb jogi szakmunka kiadásához vezethet el. Vissza