A magyar rendvédelem története

Előszó

A rendészet és ennek részeként a rendvédelem jogának a jogrenden belüli jogágazati elkülönülését a polgári korszakot megelőzően nem tapasztalhatjuk. A középkor és kora újkor sajátja ugyanis a jogrendszer belső tagoltságának hiánya. Részben a rendkívül nagy mértékben jelen lévő és ható szokásjog okán, részben a politikai hatalmat, közigazgatást, törvénykezést egyaránt kezében tartó földesúri réteg hosszú időn át tisztázást nem kívánó érdekei miatt. A feudális jogban tehát legfeljebb jogintézményekről szólhatunk, melyek esetleg büntető-, magánjogi, közigazgatási vonásokkal bírtak, de semmiképpen sem kristályosodtak önálló szabálycsoporttá. A jogi szabályok "átfolytak" egyik területről a másikra, büntetőszankciókat vettek igénybe magánjogi követelések biztosítására, magánjogi szankciókat alkalmaztak közigazgatási problémák feloldására, büntetőjogi nehézségeket magánjogi és közigazgatási eszközökkel oldottak meg.
A jogágazatiság kialakulása, azon belül is először a fő jogágak, a közjog és a magánjog elválása is csak az újkor terméke. Hazánkban a megkésett fejlődési pálya miatt ennek egyértelműsítése a polgári társadalom jogtudományára és jogi praxisára maradt. A közjog (vagyis "az államot illető jogok csoportja", melyek az állam közvetlen működésével kapcsolatosak, úgymint alkotmány- és közigazgatási jog, pénzuügyi jog, bütnetőjog, perjogok stb.), illetőleg a magánjog ("a polgárok jogai", a polgárok és alattvalók egymás közötti, állami beavatkozást csak a jogviták esetére igénylő jogviszonyai, mint tulajdonjog, kötelmi jog, öröklési jog és magánjog ugyanis jellegéből adódóan egész más jogi módszereket és eszközöket alkalmaz a társadalmi kapcsolatok rendezésére. A rendvédelem, tehát az állam (ha kell, kényszerítő) fellépése a közrendre veszélyes cselekmények megakadályozására vagy megtörésére, vitathatatlanul a közjoghoz tartozik. Azon belül is a rendészet egyik ágát képezi, s mint ilyen, a közigazgatás, közigazgatási jog részének tekinthető. E jogágak definiálása, területük körfonalazása azonban Európa államaiban csak a XVII-XIX. században történt meg. A jogtudomány, a jogalkotás és a törvénykezés együttes munkájának eredményeképpen alakultak ki mindezen területek határai. A történeti hűséggel összehangban tehát csupán a XIX-XX. századi fejlődés taglalásakor vállalkozhatunk a definiálás feladatára. Vissza