A magyar reneszánsz irodalom társadalmi gyökerei

Fülszöveg

Minden irodalom - anélkül, hogy saját "immanens" erőit megtagadná - mindig az éppen érvényes (noha sohasem mozdulatlan) gazdasági, társadalmi, politikai, művelődési viszonyok függvénye. Ez a monográfia társadalomtörténet és irodalom közvetlen kapcsolatainak vizsgálatával helyez új megvilágításba rég megoldottnak vélt jelenségeket, derít fel ismeretlen adatokat, összefüggéseket, s az eredmények egész sorával gazdagítja a magyar reneszánsz irodalomról korábban kialakított képünket. A szerző éles szemmel mutat rá arra, hogy a magyar reneszánsz idején a társadalmi és általában az irodalmon kívüli tényezők közvetlenül is mélyen és tartósan nyúlnak bele a sarjadzó irodalmi élet alakításába: meghatározóan korlátozták s lassították vagy támogatták és gyorsították az egyes műformák és műfajok felvirágzását. E hatások érvényesülését meggyőzően fejtik ki a kitűnő filológiai elemzések és szélesebb perspektívában, főképp a szomszéd népek irodalmára is kitekintő módszeres megfigyelések. Mindaz, amit a magyar irodalom a XVI. században alig hét évtized alatt leginkább énekvers formájában (históriás énekek, széphistóriák) felhalmozott, nem enyészett el. Balassi életművében pedig, különösen stíluseszközeiben, lírai vers- és cikluskompozícióiban és pásztordrámájában, elérkezett az irodalmi tudatosságig. Ez az örökség tovább élt és hatott, noha útja olykor szinte a búvópatakéhoz volt hasonló, mégis átitatta a következő századok magyar irodalmát. Vissza