Előszó
Merész elgondolás-e arra vállalkozni 50 év távlatából, hogy valaki megírja a magyar rádióamatőr-mozgalom utóbbi, közel félévszázados történetét, lehetőleg hűen az igazsághoz és a tényekhez? Ehhez,...
Tovább
Előszó
Merész elgondolás-e arra vállalkozni 50 év távlatából, hogy valaki megírja a magyar rádióamatőr-mozgalom utóbbi, közel félévszázados történetét, lehetőleg hűen az igazsághoz és a tényekhez? Ehhez, azt hiszem, elegendő két feltétel teljesítése:
1. Ez alatt az idő alatt benne kellett lenni a mozgalomban.
2. Mindentől és mindenkitől függetlenül az igazságot kell megírni.
Az első feltételt nem nehéz teljesíteni, mert az csak állapot kérdése. Ha valaki oly szerencsés volt, hogy nemcsak „közkatonaként" szolgált, hanem esetleges beosztásánál fogva a mozgalom vezetésében is részt vehetett, vagy legalábbis abba betekintést nyerhetett. Talán én is voltam ilyen szerencsés...
Sajnos az idő nagyon elszaladt és az emlékezet bizony már eléggé megkopott, de azért igyekszem megörökíteni az utókor, a mozgalom számára a történéseket úgy, ahogyan én megéltem és igyekszem elfogulatlanul azokat kommentálni is. Ez azt jelenti, hogy alkalmasint elmondom az egyéni véleményemet és ezt fogom kihangsúlyozni.
Röviden magamról:
1937:
Aszódon, 15 éves koromban kezdtem a rádióval foglalkozni, mint amatőr. Diák voltam, szerény anyagi lehetőségekkel. Detektoros, 1+1, 2+1-es készülékek, morzegyakorló és természetesen orvhallgatás.
1942:
1941-ben kerültem Pestre dolgozni és 1942-ben léptem be a MRAOE-ba. Volt fizikatanárom, Káply Elemér ex HA2G volt az egyik ajánlóm, a másikat ott ó szerezte. Emlékezetem szerint morze tanfolyamra jártam.
1943:
Katona lettem, a MRAOE-val megszakadt a kapcsolatom, de azért minden értesítőt megkaptam, így pl. 1944-ben az összes Villámot is.
Vissza 
