A magyar sport helyzete és fejlesztési irányai

Előszó

Egy fejlődőképes és hatékony társadalom elképzelhetetlen sokszínű és differenciált társadalmi intézményrendszer, a köztük kialakuló szervezeti, finanszírozási, érdekeltségi elkülönülés, egyúttal feladat- és munkamegosztás nélkül.
A társadalom különféle szféráiban - így a testnevelés és sport területén is - viszonylag pontosan körvonalazható az érintett és érdekelt intézmények köre, a köztük kialakuló-kialakítandó feladat- és erőforrás-megosztás, az érdekeltségi és tulajdonviszony ok.
Ezek figyelembevételével a Sporttudományos Tanács 1989 áprilisában - az Állami Ifjúsági és Sporthivatal vezetésétől kapott megbízás alapján - kezdte meg a sportfejlesztési koncepció kidolgozásának előmunkálatait. Az erre a feladatra felkért szakemberek részkoncepciót dolgoztak ki a diáksport, a szabadidősport, a versenysport, a sportirányítás, a szakemberképzés és sporttudomány-fejlesztés, valamint a sportfinanszírozás témakörében. Már a munka kezdetén nyilvánvaló volt, hogy a részkoncepciók összefüggő egészet alkotnak, ezért az egyes tanulmányok, valamint az összefoglaló tézisek a kapcsolódási pontokra is figyelmet fordítanak.
Elgondolásainkban - a megindult és a várható társadalmi változásoknak megfelelően - előfeltételezzük az egyes intézmények és szervezetek önállóságát, döntési kompetenciáját, felelősségét és elszámoltatását az őket „üzemeltető" egyének, csoportok, szervezetek felé és azok által.
A kötetbe foglalt fejlesztési elképzelések a társadalmi változások dinamikájából adódóan - akár rövid időn belül is - megkérdő jelezhetők. Ezért kérjük, hogy az olvasó tekintse vitaanyagnak a munkacsoportokban kialakított tanulmányokat. Vissza