Előszó
A magyar szinészet országos névtára második folyamának szerkesztésénél a schematismusok természetét csak alapjában követtük, hogy e könyv mint névtár is megfeleljen czéljának, mig másrészről oda...
Tovább
Előszó
A magyar szinészet országos névtára második folyamának szerkesztésénél a schematismusok természetét csak alapjában követtük, hogy e könyv mint névtár is megfeleljen czéljának, mig másrészről oda irányoztuk törekvésünket, miszerint a mű tartalma érdekes adatokat szolgáltatva az utókornak, szinészetünk tagjait a nagy közönségnek bemutassa.
Szini évkönyvünk első folyama, mint szakmű, kizárólag a szinészettel foglalkozók szükségletét tartván szem előtt, annak tartalma is eltérő volt az idei almanachétól, mindazáltal - tekintve a kezdet nehézségét - megfelelt czéljának: kezébe adván az olvasónak az összes magyar szinészet átnézetét.
Az arczképek közlése által nem az egyéni hiuságnak ohajtunk tömjénezni, mint azt némelyek állitják, hanem az almanach becsét emelni. Magyarországon nem egy ember van, de százakra megy azok száma, kik sokat áldoznának egy oly műért, melyben például a Wesselényi-féle társulat kiváló tagjainak arczképe tartalmazva volna, mert az egyének működése történeti fontosságu levén, történelmileg becsessé vált arczképük is.
A mint ezeket látni, birni ohajtanók, épp ugy eljön az idő, midön becsessé válik a jelenben élőszinészek arczképeiből egy ily gyüjtemény, eltekintve attól, hogy a nagy közönség körében is számosan vannak, kik egyik-másik kitünőségünket névről, hirből ismerve csak, nem volt alkalmuk őket szinről-szinre láthatni, s igy e gyüjtemény már jelenben is érdekessé lesz.
Vissza 
