Előszó
A magyar színháztörténeti szöveggyűjtemény első kötete 1790-től, Kelemen László társulatának jelentkezésétől nyomon követi a hivatalos magyar színjátszás történetét a Népszínház megnyitásáig. Egyetlen fejezet - Justh Zsigmond parasztszínháza - nem illeszthető ehhez a vonulathoz. Justh vállalkozása azonban más szempontokból érdekes, tárgyalása kikerülhetetlen.
Színháztörténetünk forrásainak gyűjtése csak későn kezdődött - a 19. század végén születtek az első monográfiák, amelyek forrásokat is közölnek. Ebben a kötetben is látható, hogy az eredeti beadványok, tervezetek, levelek, szerződések, naplók nyomán nehéz megrajzolni a magyar színjátszás történetét.
A színházi est csillogása, a fényes külsőségek között megtartott előadás, a nemzeti nyelv kiművelésének, majd a nemzeti öntudat ébrentartásának feladata különös, romantikus bűvkört rajzolt a színjátszók köré. A siker mámora elfedte azt a sok keservet, nélkülözést, lelki és testi kínt amelyből az "alakítás", az emberábrázolás megszületett.
A kötetben található színészportrék mégis érzékeltetik a színészi pálya buktatóit, vargabetűit, megalkuvásait. Rámutatnak azokra a törvényszerűségekre, amelyek a színész életkorából, s az őt körülvevő korszak politika jellegéből fakadtak. Minden művész pályája egyéni - de az egyéni sorsokból kitapintható a közös, az általános is. A kötetben az állandó játszóhelyet, állandó színházat sürgető elméletírók, a dramaturgiai irodalom első művelői is szerepelnek. A 19. század végére azonban - éppen a színjátszókultúra gyors ütemű fejlődése miatt - eltávolodtak a színházi élettől, s külön utakon járva, sokszor és sokan akadémikus magasságból nyilatkoztak e művészeti ágról.
A szöveggyűjtemény természetesen csak a legfontosabb eseményeket, művészeket ismertetheti, könnyen kezelhető, jól összegyűjtött források és tanulmányok segítségével. A további szakirodalom és forráskiadás legfontosabb műveit a kötet végén található Ajánlott irodalom ismerteti. A 18. és 19. századi források szövegének közlésekor a betűhív átírásra törekedtem, s az idézett kiadványban található átírási módot követtem. A 19. század végétől kiadott könyvekből vett részeket minden esetben a mai helyesírási szabályokhoz igazítottam.
Vissza 
