A magyar társadalom és állam szervezete a honfoglaláskor

Előszó

Miért fordulunk szeretettel az ősi mult homályba vesző képének elmosódott vonásai felé; miért áldozzuk a tudományos kutatás minden erejét szinte felismerhetetlen adattörmelékek értékelésére; miért köti le annyi magyar tudós nemzedék figyelmét, nem lohadó lelkesedését-kitartását az ősi magyar politikai létezés kérdése? Mely varázs vonzza a legtisztábban látókat a megismerhető századok fényes köréből el a történelmi kezdet derengésébe, sötétségébe? Hiszen a homályban annyi kísértés ejtheti meg a legerősebbet is. Minő rejtett kincs sóvárgása hozza lázba a hideg, mérlegelő tudós lelket? Hiszen a kincskereső útja olyan fantasztikus, tévelygő, olyan messze esik a tudós ösvényétől. Vajjon a tudós is, mint a költő, a régi dicsőség színes képét akarja-e megeleveníteni? Hiábavaló vállalkozás: a tudós szürke, hideg színeivel, rajzának szabályos, pontos vonalaival soha sem fog versenyezhetni a poétával.
Ezer éves állami életünk nagy ténye kiván megértést a tudóstól. Ezt a folytonos politikai létezést kell megmagyarázni. Ime, a nagy rejtély, a melynek a megoldása ellenállhatatlanul vonzza a tudósokat a születés magasztos pillanatához. Itt kell fölkutatni az okot, avagy az okok szoros lánczolatát, mely a magyar jogfejlődést megindítja. A költő feladata dicső éneket zengeni, a tudós lelkesedését a felderített tények igazsága táplálja. Vissza