Előszó
Jubilál egy magyar sportklub. Díszközgyűléssel, ünnepi sporteseményekkel, jelvények és érmek osztásával emlékezik meg fennállásának három?2egyed évszázadáról. Az ünnepségek, az események középpontjában két szín áll: a kék és a fehér. Színek, amelyek meghatározottak, de amelyek akkor, ha melléjük kerül a három kezdőbetű: MTK, akkor egyszerre izzani, ragyogni kezdenek, egyszerre nemes ötvözetet kapnak, patinássá válnak.
Amikor - 75 évvel ezelőtt - felbukkantak ezek a színek és bevonult a három betű a magyar sport történetébe, még nem ragyoghattak ilyen fényesen. A századforduló előtti évtizedekben, amikor már új, egészségesebb életforma kezdett dörömbölni - mind türelmetlenebbül - az emberiség kapuján, Európa-szerte százával, ezrével alakultak sportegyesületek, klubok, körök, a legkülönbözőbb színekben, színösszetételekben, a legkülönbözőbb társadalmi rétegeket felölelve. De mindig és mind azzal a céllal, törekvéssel: egészségesebb életlehetőségeket, életformát biztosítson tagjainak.
Hatalmas léptekkel tört előre azokban az években - amikor a Magyar Test gyakorlók Köre is alakult - a testkultúra. Európa válaszúton volt, a nagypolgári dekadencia és a nyers, durva erő felé vezető utak voltak csak eltakarítva, de a XIX. század vége, a XX. század eleje emberisége másra vágyott. Szebbre, nemesebbre, hasznosabbra. És kezdte mindezt megtalálni a teniszpályák vörös salakján, az uszodák hűs medencéjében, az atlétikai szerek között, a futballpályán, a tornacsarnokok hűvös tisztaságában.
A minden jót magáénak természetesként valló arisztokrácia és a nagypolgárság után a munkásság és a „beamtereU9 serege is benyújtotta jogos igényét az egészségesebb életformára. Gombamódra alakultak a munkás- és a polgári egyesületek, ebben a légkörben szinte fel sem tűnt - 1888-ban - az MTK megalakulása.
Vissza 
