A Magyar Tudományos Akadémia kutatóhelyeinek 1997. évi tudományos eredményei I-III.

Előszó

Az elmúlt évben a Magyar Tudományos Akadémia intézethálózata gyökeres változáson ment keresztül. Az intézeti konszolidáció lényegében, bizonyos formában minden kutatót, vezetőt és beosztottat, tudományos és gazdasági munkatársat érintett. Az Akadémia vezetése kiemelt figyelmet fordított arra, hogy a nehezen megszerzett és megvédett tudományos értékek ne vesszenek el, sőt lehetőségeinkhez képest kedvezőbb helyzetbe kerüljenek. A konszolidáció célja egyértelműen a megújhodás volt. Számbavéve lehetőségeinket, újrafogalmazva célkitűzéseinket, minden érintett fél bevonásával együtt alakítottuk ki a tudományos kutatás új kereteit.
Az 1998. évi májusi közgyűlésre elkészített három kötet kettős célt szolgál. Most is, mint minden évben az Akadémia számadást készít tudományos munkássága eredményeiről. Másrészt ezek a kötetek egyszersmind le is zárnak egy szakaszt az Akadémia életében, hiszen most utoljára tesszük közzé intézeteink tudományos beszámolóit a korábbi szervezeti összetételben, hiszen intézethálózatunk ez év kezdetén átalakult.
Az elmúlt közel egy évtized társadalmi, gazdasági változásai nem kerülték el a Magyar Tudományos Akadémiát sem. A kutatólétszám, ha kis mértékben is, de évről évre csökkenést mutat. A kutatómunka és annak egyik igen érzékeny jelzőműszere, az eredmények közzététele - a publikáció - ezt híven visszatükrözi. A természettudományok területén az összes tudományos dolgozat száma 1994-óta csökkenést mutatott. Ez a csökkenés ugyan 1997-ben nem folytatódott tovább, de az előző évihez képest szerényebb emelkedés még mindig nem eredményezte az 1994-es szint elérését. Remélhető ugyanakkor, hogy a csökkenő tendencia megfordulása nem véletlenszerű, hanem annak az immáron több éve tartó akadémiai erőfeszítésnek a hatása, amely új kutatási koncepciók kialakításával, a kutatásszervezés és - finanszírozás eszközeivel erőfeszítéseket tett a magyar tudományos kutatás hatékonyabbá és eredményesebbé tételére. Vissza