A Magyar Tudományos Akadémia történettudományi bizottsága másolat- és kéziratgyüjteményének ismertetése

Előszó

A Magyar Tudományos Akadémia megalakulása első idejétől fogva egyik legfontosabb feladatának tartotta a magyar nyelv művelését. Az 1827:X. tc. is "a honni nyelv kiművelésé"-ben látta a megalakítandó Magyar Akadémiának legsajátosabb feladatát. Innen van az, hogy az Akadémia első nagygyűlése (1831. február) legsürgősebb teendőjét a magyar nyelvtan megíratásában és a magyar szótár összeállításában látta. De míg a magyar nyelvtan ügyét a Nyelvtudományi Osztály belső ügyének tekintette, addig a magyar nyelv szókincsének összegyüjtésében valamennyi akadémiai tagnak közreműködésérre számot tartott. "Minden osztálybeliek szedjék össze régibb és újabb könyvekből tudományuk műszavait s adják bé betürendben", sőt "gyüjtsék a tagok, amennyire alkalmuk van, a tájszavakat s a városi és falusi mesteremberek műszavait" ig.
A gyüjtő munka azonnal megindult azon utasítások alapján, melyeket az Akadémia e célból kidolgoztatott s bár az 1831. évi kolerajárvány miatt a gyüjtő munka menetében visszaesés támadt, egészben véve a magyar szókincs gyüjtése tervszerűen haladt előre. E gyüjtőmunka kapcsán vetődött fel még a 3. nagygyűlés idején (1832. aug.-szept) az a gondolat, hogy a gyüjtést a kiadatlan nyelvemlékekre és a nyelvtörténeti fontossággal bíró okleveles vagy kézirati történeti anyagra is ki kellene terjeszteni, "mellyekből a nagy szótárhoz sok elavult, de jó magyar szavakat, a grammatika tekintetében sok nevezetes régi magyar szerkezetet s beszédejtést lehetne kiszedni". Vissza