A magyar városokért (aláírt példány)

Előszó

Éljenek az örök magyar városok!

Alig mult el egy esztendő a magyar városok érdekében írt könyvem megjelenése óta és immár a IV. bővített kiadással lépek az olvasó elé. Azóta rendkívül megváltozott a világ rendje és sokat változott a népek sorsa is. A történelem kereke nagyot fordult és a mi sokat szenvedett hazánk is részt kapott a történelmi eseményekből. A Trianonban megcsonkított Magyarország területileg nagyobbodott, visszatértek ősi tájak, újra a Magyar Szent Korona testének részei azok a magyar városok, amelyekhez jussunk, jogunk vitathatatlan. Erdély, Délvidék történelmi városai, a magyarság mentsvárai élnek, s habár két évtized kemény küzdelmében megpróbáltattak, megújhódva, újból és újra magyar hivatást töltenek be a szabad hazában.
Amikor egy esztendővel ezelőtt "A magyar városokért" c. könyvemet megírtam és kiadtam, nem foglalkozhattam az erdélyi és délvidéki városokkal részletesen szívem szerint. Akkor még csak magyar álom és lelkünk titkolt vágya volt az ősi részek és ezáltal az elszakított városok visszatérése. Ennek a lángoló vágynak és igaz magyar érzésnek kifejezést is adtam és ha többet nem is lehetett, egy-egy fejezetet szenteltem az erdélyi és délvidéki városoknak. "Sóvárgás Erdély városaiért" címmel az erdélyi városokról, "Délvidék városai felé tekintünk" címen az elrabolt délvidéki magyar városokról emlékeztem meg. Csak óvatos szavakkal fejezhettem ki hő vágyainkat. Az erdélyi városokról a következőket jegyeztem meg többek között: "Az agyunkban, szívünkben, vérünkben, a lelkünkben Erdély él. Szeretnők egyszer azonban megérni, hogy Isten csodálatos jóságából Erdély ne csak a képzeletünket uralja, hanem integer része legyen újra Nagymagyarországnak. Erdély és az erdélyi városok elszakíthatatlanok a magyar életszemlélettől és a magyar történelemtől." Délvidék városai iránt így véltem lángot gyújtani a szívekben: "A délvidéki városok a magyar kultúrkincsek tárházai, de legfőképpen az örök magyar lélek él ezekben a történelmi városokban." Vissza