A magyar vers ritmusa

Előszó

A Magyar Tudományos Akadémia egy újabb verstani mű kiadásával, Vargyas Lajos könyvének kiadásával is bebizonyítja, hogy a marxista-leninista szellemű tudománypolitika mennyire fontosnak tartja nemzeti hagyományaink értékes kincseinek feltárását új meg új tanulmányokon keresztül. Míg régebben hosszú éveknek kellett eltelniök, hogy egy-egy verstani vonatkozású kötet megjelenhessék, addig 1948 óta Horváth Jánosnak Akadémiánk kiadásában már a második kötet verstani vonatkozású műve jelenik meg (A magyar vers, 1948, Rendszeres magyar verstan, 1951.) s Vargyas Lajos most közreadhatja a magyar vers ritmusának olyan vizsgálatát, amely értékes eredményei, merész módszertani gondolatai mellett arra is alkalmas, hogy a magyar vers kérdésében újabb s az edddigieknél termékenyebb vitákra is módot kínáljon. Hogy az Akadémiai Könyvkiadó rövid néhány év leforgása alatt három verstani kötettel lép elő, mutatja azt a nagy, szinte mérhetetlen változást, amely minden téren elválaszt bennünket a felszabadulásunk előtti korszaktól.
De Vargyasnak a magyar vers ritmusáról szóló fejtegetései kapcsán másra is rá kell mutatnunk. Könyvét, az új módszer minden konzekvenciáját levonni kész leleményes kutató művét megillető figyelemmel kell fogadnunk. Nem kisebbről van itt szó, mint arról, hogy Vargyas - éppen mert népzenekutató is - vállalkozik a magyar vers ritmusának törvényszerűségeit a magyar nyelv törvényszerűségeiből s nem zenei fogantatású képletekből levezetni. Elmélete, melyet a «nyelvi kiegyenlítődésen alapuló» versrendszernek nevez, távolról sem merev, inkább annak a sajátos, nagy szabadságú hullámzásnak a törvényszerűségeit igyekszik nyelvünkben megtalálni, amelynek félreértése eddig annyi elvi vitának vált okozójává. Munkája során igyekszik felhasználni a nyelvészetnek hasznosítható eredményeit s ugyanakkor új fonetikai, mondat-fonetikai vizsgálatokat, a hosszúság-rövidség új módszerű műszaki méréseit is kívánatossá, teszi, felhasználja a népdal-kutatás és irodalomtörténet eddigi eredményeit, értékes összehasonlító vizsgálatokhoz ad indításokat s példás érdeme az is, hogy kérdéseit mindig a maguk történeti mélységében tárgyalja. Eddig sok szó esett a népi dallamok és szövegek ritmusának egymással való összevetéséről, Vargyas az, aki a népzene-kutatás gazdag eredményeit következetesen felhasználja a maga ritmikai vizsgálataihoz. Vissza