A Magyarság Évkönyve az 1926-ik esztendőre

Előszó

Mikor a Magyarság évkönyvsorozatát a mult évben meginditottuk, vállalkozásunkban kettős célt tüztünk magunk elé. Az egyik az volt, hogy évről-évre számot adjunk olvasóinknak a világot mozgató eseményekről s az emberiséget átjáró uj eszmeáramlatok főbb mozzanatairól. A másik, hogy az évkönyv köteteivel éppen ugy, mint a Magyarság napi példányaival, fenn akarjuk tartani változatlan kultuszát annak a történelmi egységnek, melyet számunkra és a világ számára Nagymagyarország jelentett. A Magyarság ezidei évkönyve lexikonba gyűjti mindazt az értéket, amivel az emberi nagysághoz és a keresztény civilizációhoz a történelmi magyar nemzet ezer esztendő folyamán hozzájárult.
Magyar tudósok, politikusok, katonák, költők, művészek, kutatók, feltalálók és felfedezők olyan arcképcsarnoka ez, amelynek neveit Európa köztudata és elismerése őrzi. Ez az arcképcsarnok azt hirdeti nekünk és a nagy világnak, hogy nincs és nem volt olyan területe az emberiség szellemi és erkölcsi életének, amelyen a magyar kéz és magyar elme kitörölhetetlen nyomot ne hagyott volna. És hirdeti, hogy a magyarság ilyen közreműködése nélkül csonka és hiányos volna az európai kultura együttese, hiányoznának belőle olyan szinek és olyan teljesítmények, amelyeket ez a kultura semmi más nemzettől meg nem kaphatott volna. De hirdeti ez az arcképcsarnok azt is, hogy a magyar nemzet annak az állami és történelmi egy-égnek védőszámijai alatt, vagy ha időről-időre attól megfosztva is, de mindig annak gondolatától és szükségérzetétől hajtva, tudta csak itt Európa közepén ezt a hivatást betölteni. És hirdeti még azt a nagy kérdést: hol voltak mellettünk vagy mögöttünk ebben a versenyben azok a népek, melyeket most a demokrácia és az emberiség nevében nyakunkra ültettek és helyünkre akarnak ültetni, mint méltóbbakat ennek a hivatásnak betöltésére? Vissza