A magyarság története ősidőktől napjainkig I-II.

Előszó

A történettanítás célja az, hogy a múltban rejlő erkölcsi erők és értékek felhasználásával az egyént a társadalom tudatosan cselekvő tagjává, a nemzet jó polgárává nevelje. Hogy ezt elérhessük, elsősorban arra van szükségünk, hogy az ifjúságban a történelmi érzéket kifejlesszük, mert csak ezen át fogja a jelent a műit szerves kiegészítőjének, egyenes folytatásának látni, de azért is, mert csak a helyesen felkeltett történelmi érzék ad biztos tájékoztatást a történeti élet bonyolult folyamatában. A múlt értékeinek megismerése tiszteletet kelt az emberi nagyság iránt, megértést az események összefüggése között s rávilágít olyan tényekre, melyek nélkül egyes történések indítóoka homályban maradna. De a múlt értékeinek ismerete lesz döntő tényezője a jelenben való biztos tájékozódásnak is, úgyszintén ez kelti fel a felelősségérzést a jövővel szemben.
Természetes, hogy a történettanítás a történettudomány által megállapított eredményeket nem használhatja fel úgy, ahogyan azokat a tudomány stilizálta. A történettanításnak ezt a tudományos anyagot didaktikai szempontok szerint át kell formálnia előbb úgy, hogy az az ifjúsággal könnyen közölhető legyen. Ez pedig a történeti tények végtelen és bonyolult sorából, a tanítás céljának megfelelő anyag kiválasztásból és a jól megválasztott tényeknek összefüggő egésszé való alakításából áll. Az összeválogatásnak azonban olyannak kell lennie, hogy az a nemzetet - ne egyoldalúan, csak egyes részeiben világítsa meg, hanem - annak mindent magábafoglaló összességét, kollektiv egészét állítsa a tanulók elé. Nem elégedhet meg tehát ezentúl történettanításunk azzal, hogy az u. n. történeti osztályokat vetítsen az ifjúság elé. Meg kell ismertetnünk a nemzet teljes egészét, a történelmi osztályok alatti réteget is, mivel a nemzet gyökerei innen táplálkoznak. Mindez újkeletű történettanításunkban. Vissza