A másik

Előszó

Részlet a könyvből:
"Robert lehajol hozzá és megcsókolja. - Szia, nyuszikám. Nem kell kikísérned, tudom, hogy a jó szex után szeretsz még szundítani egyet.
Daniela elégedetten felnyög, beszívja a férfi észvesztően fűszeres illatát, legszívesebben beburkolózna ebbe az illatba, hogy vele legyen azokban a percekben is, amelyeket nélküle kell eltöltenie, nézi, amint leemeli a széktámláról a gondosan ráterített zakót. A férfi újra feléje fordul, egy csókot dob neki a levegőben - Daniela szereti ezt a mozdulatot, szexis, ugyanakkor meghitt -, és kimegy a szobából. Kis idő múlva hallja, hogy csapódik a bejárati ajtó.
A szoba csendesen himbálózik a nyári reggelben, friss levegő áramlik be a nyitott ablakon. Újabb forró napot jósoltak a meteorológusok, és Daniela biztosra veszi, hogy igazuk lesz. Már harmadik hete hihetetlenül nagy a forróság, a hőmérő higanyszála délben a harmincöt fokot is eléri, de a reggelek kellemesen hűvösek... Csodálatos reggelek, mélázik Daniela, Robertre gondol, a szeretkezéseikre, amelyek betöltik a szívét és a lelkét, eltöltik egészen, és gyönyörrel eltelve lehunyja a szemét. Persze sokkal szebb lenne, ha együtt ihatnák meg a kávét is, beszélgethetnének... Csakhogy Robert elfoglalt ember, fontos számára a nap minden perce, nem vesztegetheti reggelizésre. Daniela már sokszor mondta, hogy túl hajszoltan él, többet kellene gondolnia magára és az egészségére, vissza kellene fognia magát, betartani a napirendet... Hiába. Robert csak szórakozottan elmosolyodik, és azt mondja: - Hetente kétszer edzőterembe járok, ez talán nem elég? - Daniela ilyenkor inkább hallgat, nem akarja kedvét szegni... Nem akar olyan lenni, mint egy házsártos feleség." Vissza