A Második (Tabi) Magyar Történelem Iskola Előadásai és Iratai

Előszó

Két tudomány van most a magyar térségben: az egyik a külszíni sikerekkel és hivatalos támogatással fenntartott, a másik a lélek belsejében, szegénységben művelt és ápolt. Az egyik megmondja, hogy mi a magyar történelem, a másik alázattal oldja meg annak saruszíját. Az első belenyugszik sokminden háttérbe szorításába, a másodsorba kényszerült fellázad minden szellemi nyomorítás és hamisítás ellen. A virágzó tudomány kiszolgál, a kornyadó nem tágít az igazságtól.
Nemcsak a történelemtudomány, nemcsak a társadalomtudomány bír ezzel a kettősséggel, hiszen a tisztának vagy árulkodóan keménynek nevezett tudományok a természetrombolás kikényszerítésével szintén felcsatlakoznak az előzőekhez. A természeti és a szellemi-erkölcsi környezetszennyezés és ideálrombolás mint jellemző rossz, végrehajtói részéről mint szükséges rossz neveztetik. A racionális, pragmatikus tudomány által elért emberi haladás kétes értékű látszateredményeivel próbálja önmagát igazolni. A másik tudomány azonban itt is rámutat, hogy az első által vezényelt fejlődésnek micsoda árak, mellékhatása van s végsősoron pusztulásba torkollhat.
Ugyancsak pusztulással, magyarpusztulással járhat együtt az első tudomány működése a társadalom- és történettudományban, illetve a kultúrában. A második tudomány azonban figyelmeztet, hogy a magyar után majd jön a többi, az összes nemzet pusztulása is, mert a bűnbak megsemmisítése semmire sem orvosság. Mi hát az orvosság, a gyógyír, a megoldás? Egyszerűen megmondható: az első tudomány legyengítése és a másodikénak a felerősítése. Nem helycsere tehát, mert akkor ismét ott lennénk, ahol a part szakad, hanem szabadság: jusson lélegzethez az igazság.
A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Második Magyar Történelmi Iskolája Tabon 1993. augusztus 15-21-ig a háttérbe szorított témákat, a magyar történelem egyes vagy számos igazságait igyekezett feltárni és közkinccsé tenni. Akár támogatottságát, akár hivatalos fogadtatását nézzük, a második sorba szorult tudomány szerepében kényszerült mozogni, hiszen csupán a ZMTE tagjainak áldozatvállalása, néhány minisztériumi igaz ember, a megyei és a helyi önkormányzat támogatásának volt köszönhető, míg a róla szóló híreket leginkább szó szerint leverték. A 29 előadó 41 előadásán és az áttekintő megbeszéléseken közölt adatok, tartalmak és összefüggések azonban a résztvevők számára megmutatták, hogy nem kell igazán törődni a külső nehézségekkel, mert a belső emberi növekedés, a lelki élmény mindennél többet ér. Az előadók kedvükre taníthattak, a hallgatók tanulhattak és épülhettek: az Iskola elérte célját.
Vissza