Előszó
I. kötet:
Kedves Olvasó!
1918 novembere. Fölszabadult öröm a győztesek oldalán, nyomott hangulatú megkönnyebbültség a másikon, de szilárd hit világszerte: jó ideig nem fog még egyszer rátörni Európára a háború szörnyetege. De Bécsben, a kávéházi asztallal összenőtt írót elkerülte a Béke Múzsája. "Az emberiség egyik fülén bemegy az ágyúgolyó, a másikon kijön" - írta Karl Kraus. Neki lett igaza. Jóllehet alig két évtizeddel később, 1939 nyarán a kormányhivatalokban és a vezérkarokban a derűlátás még fölébe kerekedett az aggodalmaknak, augusztus végén - ahogy John Lukacs fogalmazott - "leszállt a Végzet Angyala, s nyomában érkeztek a Zűrzavar és a Kapkodás ikermanói is".
A messze túlnyomó többség nem értette, hogy mi és miért tört rá a világra. Ma a legtöbbünk úgy véli, már mindent tudunk a második világháborúról. Sok kiváló történész azonban másképp gondolja. Egy csaknem fél évszázada a témában publikáló, világhírű brit hadtörténész új könyvét írva döbbent csak rá, mi mindent nem tudott, illetve rosszul tudott a második világháborúról! A korszakkal foglalkozó egyik legtekintélyesebb magyar hadtörténészt is megkértem, hadd jelentethessük meg ebben a kiadványunkban egyik korábbi írását. Azzal utasított el, hogy a történeti művek szavatossági ideje legfeljebb három év - azután mindent újra kell gondolni.
Ez a szakmai hozzáállás teszi indokolttá a mi munkánkat is. Az első világháború története után három újabb kiadványban, a ma szemszögéből adunk olyan mozaikkockákat a második világháborúról, amelyek összességükben felvázolják az egészet, az emberiség történetének - nyugodt szívvel állíthatom - legdrasztikusabb, legrövidebb idő alatt végbement fordulatát.
Az "ettől fogva minden megváltozott" kivált érvényes hazánk történetére. Összeomlott egy tévútra épített jövőkép, majd azt követően olyan nemzetközi erőtérbe került az ország, amelyben mozgástere szűkebbre szorult, mint 1944 előtt bármikor. Magyarország passzív elszenvedője és egy ideig aktív szereplője volt a világ java részére kiterjedt háborúnak, ezért úgy gondoltuk, hogy útjáról a hadba lépésig, majd részvételéről a tengelyhatalmak oldalán külön kötetben adunk fejezeteket a kedves Olvasónak.
Bízom benne, hogy - hasonlóképpen a Nagy Háborúról szóló kiadványunkhoz - a folytatás, a most kezdődő háromrészes sorozat is fölkelti érdeklődésüket.
II. kötet:
Kedves Olvasó!
Adataim nincsenek, de a könyvpiac és a folyóirat-irodalom némi ismeretében merem megkockáztatni: a világban átlagosan minden órában megjelenik legalább egy könyv vagy terjedelmesebb tanulmány a második világháborúról. Ez évente 8760 mű volna és a televíziók dokumentumfilmjeiről, valamint szépirodalmi művekről nem is beszéltünk. Mi lehet az oka ennek a nem szűnő és - mondhatom - tömegérdeklődésnek? Ráadásul akkor - hogy tovább játsszunk a számokkal -, amikor Földünkön alig 100 milliónyian vannak, akik a háború alatt születtek meg, a 85 éven felüliek száma - nekik még lehetnek gyermekkori emlékfoszlányaik a háborúról - mindössze 34 millió. Folytassam a sort? A népesség legalább harmadának már a dédszülője is a háború után született. A demográfia számsorai szerint nagyon messze volt a háború. Az érdeklődés mértékének mutatói szerint nagyon közel.
Ha egyetlen tőmondattal kell válaszolnom a feltett kérdésre, akkor azt mondhatom: a második világháború az emberiség történetében a legnagyobb, legdrámaibb és leggyorsabban végbement cezúra volt, ennek következtében a mai világ megértéséhez elengedhetetlen az előzmények ismerete. Adolf Hitler háborúja nemcsak egy franciaországnyi lakosságú embertömeget gyilkolt meg, hanem lerombolt évezredes hiteket, morális pilléreket és megsemmisített egy világrendet. 1945 után úgy fordult meg a világ sorsa, hogy az új világrend nemcsak a háborúban közvetlenül érintetteknek - az akkori népesség felének - a jövőjét befolyásolta, hanem azon földrészek nemzeteiét is, amelyeket közvetlenül nem sújtott a poklok pokla.
Ezért lett a második világháború az emberiség egyetemes élménye, amelybe minden nemzedék a maga jelenéből, a maga sűrűn változó értékrendjéből és a világhoz való viszonyából próbál behatolni. Sokadszor teszi ezt, és ezentúl sem fog fölhagyni vele. Bele lehet lépni kétszer ugyanabba a folyóba, de nem érdemes. Reméljük, hogy számos nagy hírű tudósunk és érzékeny szemű szerzőnk révén ebben a kötetünkben is sikerült a második világháború végeláthatatlan, teljesen soha be nem járható folyamának olyan áramlataiba, sodrába, szigeteire eljuttatni a kedves Olvasót, amelyekben plasztikusabb képet és sok új ismeretet is kap az emberiség történelmének egyik zéró pontjáról.
Tudjuk, fájó hiányérzete is lehet az Olvasónak. Kötetünkben a háború sok hadszínterére eljuthat - kivéve hazánkat. Kiadványsorozatunkban méltányos arányokra törekedtünk, s ezért döntöttünk úgy, hogy egy hasonló terjedelmű és kiállítású teljes kötetet szánunk Magyarország második világháborús történetének, a téma legavatottabb szerzőivel. A türelmüket kérjük. Addig pedig hasznos időtöltést kívánunk ehhez a kötethez.
Vissza 
