A megélhetés furfangjai (dedikált példány)

Fülszöveg

A finn proletárirodalom kiemelkedő egyénisége, a finn elbeszélés sajátos hangú mestere, ma már klasszikusa. Haanpää 1905-ben született; egyszerű, de gazdag művészi tehetséggel megáldott, feltörekvő paraszti családból származott, és maga is megmaradt családja, szűkebb környezete körében egész életén át. Erdőmunkával, földműveléssel kereste kenyerét, és autodidaktaként szerezte azt a tudásanyagot, ami gazdag élettapasztalatai mellett írásra ösztökélte. Műfaja a sajátos finn "juttu" - az anekdota, a karcolat és a novella különös ötvözete. Ösztönös antimilitarizmusa már korán jelentkezik. A hadsereggel, a katonáskodással, a háborúval foglalkozó műveiben a katonai egyenruha többnyire a "kényszerzubbony" szerepét játssza. Novelláinak, regényeinek éles társadalombírálata, hadseregellenessége, baloldalisága miatt a harmincas években a polgári kiadók nemzetietlen írónak bélyegezték, és egy időre elzárkóztak kiadása elől.
Később azonban, és különösen a második világháború befejezése után, elnyerte méltó helyét a finn irodalomban, megkapta a jogos elismerést. A 30-as évek novellái, melyek közül kötetünk is sokat merített, paraszt- és munkásemberek, gyakran erdőmunkások életét, nincstelenek sokszor tragikomikus tengődését örökítik meg. A nagy gazdasági világválság csak fokozza a novellák társadalombíráló, olykor drámai feszültséggel telített, néha pesszimisztikus hangját. Stílusát sajátossá teszik a tájszavak, illetve a népi szófűzés természetes alkalmazása - s ez, többek között - gyakran rendkívül megnehezíti hiteles fordítását.
1955-ben halt meg. összegyűjtött műveit 1956-58 között tíz kötetben adták ki.
Fontosabb munkái: Szél fúj felettük (novellák, 1927); Gyakorlótér és kaszárnya (novellák, 1928); Gazdák és árnyaik (regény, 1935); Kilenc férfi csizmái (regény, 1945); Az atomkutató (novellák, 1950); Boszorkánykör (regény, 1956) és Sato őrmester esete (regény, 1957). Vissza