A megígért föld

Fülszöveg

"Örökös vándorlásban" - olvashatjuk Csanády János egyik új versében. Egy másikban meg azt: "versenyben az Idővel... valami rúgtatja - belül; taszigálja - a múlt, vonzza a jövő". A költő vándorlása térben is időben, ébren és álomban zajlik: térben a dunántúli Lajoskomáromtól a ferencvárosi autószerelő műhelyen át Budapestig, időben a költő és az emberiség múltjától a belátható jövőig, a nagyszülői ház értelmiségi, paraszti s iparos életformájától az egyértelmű értelmiségivé válásig vezet. A vándorlásnak nincs kezdő és végpontja, inkább körkörösen terjed, mint a kút (a múltnak kútja vagy a szunyogpusztai csordakút?!) fodrozó vize. A vándorlás jellegzetes létállapot is (egy egész generáció létállapota); azé az emberé, aki tehetsége sarkallására a mélységből útnak indult, hogy a magasba törjön, s mintegy harmincéves írói múlttal a háta mögött is nemegyszer úgy érzi: messze még a "megígért föld" - s ezért új és új utakra indul.
A költői út egyik jelentős állomásának tekinthetjük ezt a kötetet is, amely sokféle hang, téma és forma ötvözete. A játékos, könnyed hangvételtől a súlyos, drámai, pokoljáró költeményekig, prózaversekig terjed ez a regiszter, s alkalmi versektől, daloktól a sokrétű gondolati versekig. A sokféleség azonban csak még jobban hangsúlyozza a verseket egységes rendszerbe szervező, magáért és másokért egyaránt felelősséget érző, rokonszenves költői személyiséget, aki épp saját sorsával, hitével és tapasztalataival szeretné megkönnyíteni, gazdagítani a mások életét.
Költői munkásságáért 1965-ben és 1980-ban József Attila-díjat, 1981-ben Madách-díjat kapott. Vissza