Fülszöveg
Nem írtam naplót, nem volt hozzá se türelmem, se tehetségem.
És mert csak emlékezetemre hagyatkozhattam, ez a múltidéző könyv szeszélyes, hiányos.
Ki ne tudná: mindenfélével, jó-val-rosszal zsúfolt elménk torzít, átrendez, ezt a részletet homályba meríti, amazt aránytalanul erős fénybe emeli. Nem írhattam hát hagyományos önéletrajzot, történetem nem az elején kezdődik, nem is szabályosan folytatódik, rendje önkényes, akár egy-egy mondatban is többféle idő csúszik össze, az elbeszélés a féltudat ismeretlen vonzástörvényei szerint alakul, ezért a hosszú, erre-arra indázó, túlterhelt mondatok, a tagolatlan szöveg. Úgy képzelem, írásom félig-meddig esszé, szándéktalan önelemzés, ki kellene derülnie belőle, mi, mikor, miért épült bele szellemi szervezetembe. És verseimbe, mert verseim természetéről is szerettem volna szót ejteni. Honnan vettem az anyagukat, képeiket, milyen szándékok, milyen véletlenek alakítják szerkezetüket, külső-belső világukat, hol van többnyire személytelen...
Tovább
Fülszöveg
Nem írtam naplót, nem volt hozzá se türelmem, se tehetségem.
És mert csak emlékezetemre hagyatkozhattam, ez a múltidéző könyv szeszélyes, hiányos.
Ki ne tudná: mindenfélével, jó-val-rosszal zsúfolt elménk torzít, átrendez, ezt a részletet homályba meríti, amazt aránytalanul erős fénybe emeli. Nem írhattam hát hagyományos önéletrajzot, történetem nem az elején kezdődik, nem is szabályosan folytatódik, rendje önkényes, akár egy-egy mondatban is többféle idő csúszik össze, az elbeszélés a féltudat ismeretlen vonzástörvényei szerint alakul, ezért a hosszú, erre-arra indázó, túlterhelt mondatok, a tagolatlan szöveg. Úgy képzelem, írásom félig-meddig esszé, szándéktalan önelemzés, ki kellene derülnie belőle, mi, mikor, miért épült bele szellemi szervezetembe. És verseimbe, mert verseim természetéről is szerettem volna szót ejteni. Honnan vettem az anyagukat, képeiket, milyen szándékok, milyen véletlenek alakítják szerkezetüket, külső-belső világukat, hol van többnyire személytelen tárgyiasságuk hátterében a mégiscsak nélkülözhetetlen személyes, a csakis-az-enyém? Ha innen nézem ezt a műfajtalan munkát, töredékes műhelytanulmánynak is mondhatom.
Lator László
iiív ^''T ¦."•"'
Lator László Kossuth-díjas költő, műfordító, esszéista, az elmúlt bő félszázad egyik legnagyobb formátumú alkotója, 1927-ben Kárpátalján, Tiszasásváron született. Makón érettségizett, 1947-ben felvették az Eötvös Collegiumba, 1949-ben kizárták az intézményből Magyar-német szakos diplomát szerzett- Körmenden tanított, majd 1955-től 1989-ig az Európa Könyvkiadó latin csoportjának szerkesztője, főszerkesztője volt. Tucatnál IS több nyelvből hatalmas fordítói életművet hozott létre. A bölcsészkaron költők és műfordítók nemzedékeit tanította a mesterség szakmai fogásaira, a Színművészeti Egyetemen színészeket és rendezőket nevelt az irodalom szakszerű értésére. A rádió és televízió irodalmi műsoraiban az egész országot oktatja irodalomismeretre. Tíz évig a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnöke volt.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal