A megőrzött mécses

Fülszöveg

Túrák Lászlóné, Dánielisz Eva is azokhoz a költőkhöz tartozik, akiknek a versei tiszta vizű búvópatakként folytak évtizedeken át. Fiókfogságra ítéltettek két, de talán három főbenjáró bűnük miatt. Először is 1956-ot nemzetünk legdicsőségesebb, legszentebb ünnepei közé sorolják; másodszor költeményei versek a szó klasszikus értelmében - közérthetőek, mondanivalójuk van, amit világosan fejeznek ki, soraikban ritmus és rím szárnyal képzavar nélkül, és végül, de nem utoljára a magyar nyelv iránti alázat teszi őket néha szívszorító, máskor felemelő, majd megdöbbentő élménnyé.
Dánielisz Eva 1931-ben született. Egyetemi éveit már marxistává vedlett időkben végezte, s talán éppen azért merült el klasszikus és modern magyar és külföldi költők legjobb műveiben, hogy kivédje a Révai-korszak lelket sorvasztó ideológia-kényszerét.
Nehéz gyermekkor és szülei korai elvesztése után egy ifjúkori nagy szerelem adhatott volna lendületet és talán kifutást is egy költői pályának. Szerelmének tragikus halálát a Halottsirató ciklus torokszorító darabjai örökítették meg életreszólóan. Házassága két gyermekkel és a természetjárás gyakori örömével ajándékozta meg. Életútján azonban újabb halott következett. Férje elvesztése, fájdalmasan szép versekben kapott hangot a kötetben.
Szép magyar nyelvünk (amelyet hosszú éveken át tanított külföldi diákoknak) iránti rajongása, a természet lelket melengető szeretete vagy történelmünk nagyjai iránti tisztelete az erősebb, döntse el az olvasó ennek a régen várt és megérdemlett verscsokornak az alapján.
A mellőzöttség miatt jogosnak érzett megbántottság néha fanyar hangjait nagyon is megértve szeretettel köszöntjük az években és fiatalos lendületben gazdag költőnő első kötetét. Vissza